 |
Sir Walter Smith, a lovag
novella - Walter Smith - 2005. szeptember 7.
Olvassa mindaz akit érdekel és aki szereti a humor fonákra fordított állapotát.
Előre szólok aki szokványos lovag történetre számít meg fog lepődni.
Minden olvasómnak előre is köszönöm.
1.
A középkor véráztatta századaiban gyöngyszemként tündököl, Arthur király uralmának kora. Megannyi legendát, feledhetetlen hőst és el nem múló nagyságot felölelő időszak. Mikor az emberek dicsőségért és hírnévért küzdöttek a kereszt védelmében. Mikor még az adott szó szent volt és életek hullottak a becsületért. A nemesség aranykorában magasodtak Camelot hófehér tornyai, csillogó lándzsaként törve a felhők birodalma felé. E város falai között uralkodott a királyok legerősebbike, aki érdemes az Excalibur forgatására, Arthur. Uralmának alapjait kora legvitézebb fiai védték, Lancelot, Percyval, Gawain, az erény és a hit rendíthetetlen bajnoka, Sir Walter Smith.
A lovagok, így Sir Walter Smith is szomjazták a dicsőséget. Állandóan messze földön jártak, hogy emberileg megoldhatatlan konfliktusok leküzdésében jeleskedjenek. Bár, Sir Walter Smith csak a szomszéd faluig jutott el. Itt rendszeresen fölkereste a kocsmáros bájos feleségét. Ám a kaland itt is elérte, melyet a csinos asszony férje hozott el saját személyében. Minden kétséget kizáróan a bátorság nagy mestere, Sir Walter Smith tartja a világrekordot az ablakból való menekülés terén, s riválisainak esélyt sem hagyva, egyre nagyobb rutinra tesz szert, így mászás ideje egyre csökken. De mindez nem sikerülhetne, ha a kocsmárosné nem biztosítaná a motivációs kelléket, a kocsmárost.
2.
Kinézett az ablakon. A falu poros utcája néptelen volt e tavaszi délutánon. A nap vörös tűzben égve, lassan a hegyek, mögé bukik, bús őszi hangulatot festve ezzel az erdők vásznára. Átölelte kedvesét és forrón megcsókolta. Titkon az idő megállásáért fohászkodott, hogy a pillanat örök maradjon. Az ablakon át fény szűrődött be, sejtelmes szépségként kiemelve a nőt. Az alkonyat fénye, mintha csak a szívében égő szenvedély lángját szerette volna táplálni. A lány testét szempillantás alatt kiszabadította a ruhák béklyóiból. Szorosan átölelte és ismét megcsókolta. A világ megszűnni látszott körülötte, mikor egy kutya mérgesen ugatni kezdett.
Ijedten pattantak föl a baldachinos ágy párnái közül, s néztek ki a függöny mögül. A kocsmáros haza jött. Lent csapódott az ajtó. Igyekezniük kellett, búcsújuk gyors volt.
Kinyitotta az ablakot, szőke haját zászlóként lengette egy fuvallat, harminchat évének minden gyorsaságával már kint is volt. Még egyszer visszanézett, a fiatal lány még így, ijedten is igéző volt. Kecses vonalait még megszemlélte, majd fájó szívvel, de mászni kezdett. Hátán érezte a meleg nap érintését.
Gyakorlati tapasztalatai révén, egy pók ügyességét latba vetve, könnyű szerrel lejutott. „Hát nincs mit tenni, vissza Camelotba!”. Arcába belekapott a vidéken átsöprő szél, újra abban a világban találta magát, ahol van kocsmáros. A széles földúton haladva, egy lovast látott közeledni. Az idegen mellé ugratott, porfelhőbe burkolva ezzel a férfit. Köhögve próbált kiutat találni a hirtelenjött homokviharból, ilyenkor bánta leginkább az aszfalt hiányát.
−Üdv néked, Sir Walter!- kiáltotta a porfelhő ura, aki mellékállásban apród.
−Üdv!- válaszolt szerényen, jobb ötlet híján.
−Jöjj, siess, királyunk látni akar vala! Átadom a lovamat, én majd sétálok.
−Köszönöm, de nincs jogosítványom. Leköteleznél, ha elvinnél.
Készségesen fölsegítette, majd jó sofőrként gázt adott. Sötét felhők úsztak át az égen, már csak az ég alján látszódott halvány pír.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
következő
|
|
|
