Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Kivánság [05-07-05]
Elképzelt szerelem... [04-11-03]
metál [04-03-24]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



A Futó
novella - Saint.Just - 2005. szeptember 1.

Quinn Doyle, 20 éves, magányos lény egy nagyváros hétköznapjaiban. Félálomban fekszik a kanapén, döntésképtelenül. Lelkiismerete őrködik felette, nem hagyja visszaaludni. Álmodik, már ha álomnak lehet nevezni azt a képzelgést, amelyben önmagát látja feküdni bénultan. Mr. Doyle-nak, ahogy az általa utált személyek szólítják, évek óta megszabják mikor, és mit csináljon, az ébresztőóráját is ők állították be hajnali 4 óra 00-ra. Fel kell kelnie, tudja ő is pontosan, meg is teszi hamarosan, de nem minden áldozat nélkül. Erőt vesz magán, viszonylag gyorsan felöltözik, magához veszi szokásos koffeinadagját, a fürdőszobába támolyog, arcot mos, de a villanyt nem kapcsolja fel. Nem az erős fénytől riad vissza. Utálja meglátni magát a tükörben, ki nem állhatja azt a fazont. Nincs összefüggésben a külsejével, egyáltalán nincs. Quinn Doyle, a fiatal, jó fizikumú manhattaniek sorát gyarapítja.
Ha nem számítjuk az állandó borostát az arcán, és a fancsali ábrázatát, még jóképűnek is lehetne nevezni minden kétséget kizárólag. Ilyesmin ő nem gondolkodik, csak teszi a dolgát, kilép belvárosi lakásának ajtaján, hogy ismét szembenézzen egy sokadik rá váró 24 órával.
Nem zárja be a bejárati ajtót. Titkon abban reménykedik, hogy valami szerencsétlen félnótás kirabolja lakását és elviszi mindenét amilye maradt, a számára értéktelen vagyontárgyakat. Ezek maradtak neki, miután a hölgy elhagyta őt. Nem viselte meg Mr. Doyle-t, hiszen számított rá, mindketten mást szerettek. A lány azt a fiút szerette, akit öt éve ismert meg, aki szerette őt, és akit ő is szeretett, amikor még nem volt semmi sem, ami habokat kavart volna kettejük kapcsolatának forrásában. A fiúba pedig beleverték az összes olyan tulajdonságát, amivel a lehető legkevésbé tudja magát egy emberi teremtményhez hasonlítani. De ez a nap sem hozza el a változás szelét, úgy tűnik, ezért nem is tétovázik, elindul.
Gyalog jár, szokás szerint, pedig van autója, igaz, azt sem ő akarta. Egyszer bekopogott hozzá egy öltönyös, kopaszodó ügynök, rendkívül meggyőző mosollyal az arcán, elkezdett beszélni eredményekről, teljesítményről, büszkeségről, szponzorálásról és arról, hogy a cég, amit képvisel, milyen kiváló sportkocsikat gyárt. Mire Mr. Doyle észbekapott, a ház előtt parkolt a gyönyörű autó, hála a nagylelkű pénzéhes szponzoroknak.
20 perc séta, páran megnézik maguknak az utcán, ő pedig üres tekintettel néz előre, és a lehető legkevesebb tevékenységet engedélyezi agysejtjeinek. Útközben párszor összeszorul a szíve, meg is torpan egy pillanatra, de erőt vesz magán, továbbhalad, majd belép a 63. és 49. utca sarkán épült sportpályára. Teljesen átlagos képet mutat számára ezúttal is, mint mindig. Összemosódnak a képek, csak egy-egy motívumot lát. Barna a fű és szürke a salak. Lámpaoszlop világít bántó fénnyel a hajnali ködben. Belép, megcsapja arcát a hideg szél. Amint elgondolkodna rajta, mit keres ő itt, akadna egy saját elképzelése akármivel kapcsolatban, földbe döngöli diktátorainak egyike, Mr. Roberts, az edzője.


1 2 3 következő