Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Fontos... [06-03-23]
Késő [06-02-21]
[02-11-08]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Szenvedés
novella - Corrigan - 2005. augusztus 12.

-Figyelj, ultojára kérdezem meg ezt tőled, mert úgyis megsértődsz...De te miért nem vayg együtt a Gergővel? - kérdezte Andi barátnőjét.
A másik lány valóban idegesen nézett rá. Látszott rajta, hogy jópárszor feltették neki ez a kérdést.
-Mert nem szeretem! Olyan nehéz ezt megérteni?!-válaszolta Réka.
-Már elég régóta ismerlek, hogy tudjam: hazudsz!
-Nem hazudok!
Réka játszotta a megsértettet. Elég gyatra alakítás volt, amivel csak a másikat igazolta. Nem tudott jól hazudni. Főleg nem ilyen kérdésekben.
-Tudom, hogy szereted! Miért nem vallod be végre?
-Én nem szeretem őt! - mondta a lány lassan, tagoltan, minde szót megnyomva, ezzel is inkább csak magát próbálta meggyőzni.
-De igen! Valld be!
-Nem!
-Valld be!
-Nincs mit!
-Tudom, hogy van mit, úgyhogy ne kertelj itt nekem!
Már kiabáltak egymással, és egyre csak hangosabbak lettek. Minél hangosabb lett egy mondat, annál nagyobb károkat okozott az ellenfél oldalán. Izott körülöttük a levegő. Eddig még sosem veszekedtek. Nem gondolták, hogy ez végül egy fiú miatt lesz.
-Elég! Igen! Szeretem! Most boldog vagy?! -ordította végül Réka.
Andi elnémult a megdöbbenéstől. Nem sejtette, hogy ilyen hamar megtöri az ellenállást. De örült is, hogy a legjobb barátnője végre őszinte vele.
-De akkor miért nem jössz össze vele? Tudod, hogy ő is kedvel!
-Kedvel...persze...mint egy havert, egy barátot.
-Kezdetnek ez nem jó? Hiszen vonzódik is hozzád! Miért nem mutatod ki, hogy mit érzel?
-Mert nem lehet - a lány hangja nagyon halk volt, mármár suttogott.
-Miért?
-Azért...mert félek - felete végül Réka akadozva egy hosszú szünet után, miközben szürkéskék szemében könnycseppek gyülekeztek.
-De hát mitől? - kérdezte már aggódva a másik.
-Én nem is tudom...- egy pillanatra elakadt, megpróbálta elnyelni a sírását, majd kicsit hadarva folytatta tovább - Tudod, szeretem őt. Már nagyon régóta. Tényleg jól kijövünk, és tudom, hogy szexuálisan is vonzódik hozzám. De félek, hogy csak így, érted? Mert mi van, ha igazat mond, és tényleg nem képes szeretni? És akkor valóban nem érez irántam semmit.
-Ezen lehet változtatni.
-Ja, persze...akár le is feküdhetnék vele! - csattant fel Réka, majd tekintete a csupasz plafonra meredt.
-Nem úgy gondoltam.
-Pedig te nem is tudod, hogy hányszor vágytam már rá - ebben a pillanatban a gát átszakadt, Réka már nem tudott uralkodni magán, és sírni kezdett. Andi még sosem látta ilyennek. - Ha találkozom vele, és ő elkezd viccelődni, hogy ilyen meg olyan csúcsokra tudna repíteni az ágyban...A legszívesebben azt mondanám: Vigyél, a tied vagyok! De ilyenkor mindig megszólal bennem egy vészjelzés. Az agyaban megjelenik egy tábla "Vigyázat! Pofára esel!" felirattal.
Réka elővett egy zsebkendőt, kifújjta az orrát, majd egy másikkal letörölte könnyeit. Barátnőj közben szófogadóan hallgatott, tudodta, hogy itt még nincs vége.


1 2 következő