Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Vagyok [05-10-21]
Sötétség napja [05-05-21]
A XX.század végén [04-12-07]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Nehéz befejezés
novella - Corrigan - 2005. július 18.

-Szeretnék még hinni benned, vagyis bennünk. De ez már nem ilyen egyszerű. Hiszen nem csak rólunk van szó. Ha csak te lennél és én, akkor minden sokkal egyszerűbb lenne. – mondta halkan, szaggatottan, talán kicsit kétségbe esve Edit.
-Nem értem, hogy ezt miért mondod – felelte Dávid – Mert csak mi vagyunk. – megfogta a fiatal lány kezét – Csak te és én.
Edit másfelé nézett, és nem viszonozta kedvese szorítását. Inkább a fákat nézte a parkban, figyelte a felhőket, csak ne kelljen belenéznie a fiú áthatóan kék szemeibe. Nem akart itt lenni. Túlságosan fájdalmas volt neki ma ez a beszélgetés. Mostanában ilyen a hangulata, kicsit elkeseredett, pedig semmi rossz nem érte. Tudta, hogy az ilyen kedély pár nap alatt elmúlik, ezért nem örült, amikor Dávid feljött hozzá Pestre, és sétálni mentek. Félt, hogy valami olyat mond, amit nem kellene, valamit, amit talán később megbánhat. De a fiú váratlanul jött, és Edit miatt vonatozott két és fél órát. Nem lehetett visszautasítani.
-Muszáj ezt most megbeszélnünk?- kérdezte a lány.
Dávid kicsit furcsán és idegesen nézett rá.
-Ha kétségeid vannak kettőnk felől, akkor azt igenis meg kell beszélnünk.
-De én még azt sem tudom, hogy miről is kéne beszélnünk. Nem tudom, mit gondolok…
-És azt tudod, mit érzel?
-Nem…-vágta rá- Vagyis nem egészen. Én szeretlek, de ez nem ilyen egyszerű. Olyan távol vagy, és mostanában alig beszéltünk…
-Kicsim, vizsgaidőszak van. Tudod, hogy nem álltam túl jól. Nem tehettem meg, hogy órákat hagyjak ki.
-Tudom, de amikor egy kevés szabadidőd volt, azt sem velem töltötted.
-Igen, igazad van, és sajnálom, de minden jobb lesz. Ígérem.
-Mikor?
Dávid kicsit elgondolkodott, mert erre maga se tudta a választ. Úgy tervezték, hogy a nyarat együtt töltik, de nem beszéltek meg semmit komolyabban.
-Ha vége a vizsgaidőszaknak – nyögte ki végül.
-Gondolod, hogy csak ez a baj? Hogy nincs egymásra időnk? – kérdezte Edit elgondolkodva.
-Miért? Szerinted más baj is van?
-Nem tudom. Csak félek. – a lány lehajtotta a fejét, míg a fiú leült mellé a padra, és kezét kezébe vette. – Félek, hogy csak egy fellángolás volt. Félek attól, hogy talán nem is szeretjük egymást igazán. Félek attól, hogy kiszeretek belőled, mert azt hiszem, hogy már nem szeretsz.
-De én szeretlek, és kérlek, sőt már-már könyörgök neked, tarts ki. Mostanában belátom, hogy keveset foglalkoztunk egymással, és a kapcsolatunkat csak nehezíti, hogy ilyen messze élünk egymástól. De kérlek, tarts ki. Én tudom, hogy ez nem csak egy futó kapcsolat volt. Hiszen olyan boldogok voltunk eddig.
-Tudom, de minden nap, amit nem veled töltök, szenvedés. Néha megcsörren a telefon, és én gyorsan felveszem, hátha te vagy az…de mindig csalódom. Mert nem hívsz, nem keresel.
Dávid elengedte szerelme kezét. Tudta, hogy hibás, de csak most kezdte felfogni, hogy akár el is veszítheti a lányt örökre. Nem tudott mit mondani, és nem is akart. Az elmúlt hetekben valóban csak pár szót váltottak egymással, és ezt az elpazarolt időt ő a barátaival töltötte, vagy tanult, vagy csak egyszerűen mással foglalkozott.


1 2 következő

Emlék,és köszönöm
Porczy - 2005 július. 18. 12:24:35

Nagyon szép.De mégis,van bennem kétely.Talán attol hogy a fiú eldobta a láncot nem zárt le semmit sem.Egy tárgyal nem lehet lezárni,és elfelejteni érzéseket.Emlékeztet ez a pár valakikre, boldog pillanatokra,érzésre.Az ember összetéphet egy képet,de attól még az arc,a száj,a szemek,a szarkaláb a száj srkába,a pillák, örökre bennünk élnek.Nem törölhetjük ki emlékezetünkből,és titkon vágyakozni fogunk rá mindig is.

jahhhjj!!!!!!
flavcsy - 2005 július. 18. 19:06:50

...azok a kitörölhetetlen vonások...