Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
kétségek [06-07-07]
Szeretet [06-03-15]
Felcsatlakozásul [01-02-21]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Az erdő rejtélye
novella - Porczy - 2005. május 21.

Csendben pihentettem fáradt testemet, miközben a fűben heverésztem. A napsugarak lágyan csókolták arcomat, s a fénytől pupilláim összeszűkültek teljesen. Éreztem, ahogy meztelen lábamon egy pillangó cikázott. Csikálta érzékeimet, de mégsem söpörtem le magamról. Ez nem az a pillanat volt, amikor eltaszíthatok egy élő anyagot. Élveztem minden mozdulatát e parányi élőlénynek. Szemem mereven nézett előre, egy hatalmas erdő terebélyesedett, s tárta föl magát előttem. Szemeztem a rejtélyes sötétséggel, az ismeretlennel, hova a napsugarak nem hatolhatnak. Éreztem a mélyről jövő friss levegő sóhaját, mely új életet lehelt belém. Félelmetes s ugyanakkor hívogató volt ez az érzés, melyről semmit sem tudtam eddig még. S ezzel az újjal, ezzel az érzéssel érkezett egy fuvallat. Egy szellő mely egészen összekócolta hajamat, s fürtjeimet a szemembe fújta. Mintha jelzés lett volna, hogy még nem állok készen az újra. Eltakarta tekintetem, s elsötétült minden. Pedig a nap ragyogott, sütött egyre hevesebben. E pillanatban valamit megértettem, tudtam, éreztem. Közelebb kerültem mindenhez, mi ismeretlen…
Aztán, belevetettem magam a fű lágy ölelésébe, s élveztem, ahogy a pillangó lesütött szemhéjamon megpihent.