Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Születésnapunkra [05-11-10]
further down the twirly swizzlestick [03-03-05]
Rakás új [01-03-02]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



CSODA
novella - flavcsy - 2005. április 24.

…hiszek a csodákban…talán - de nem tudom biztosan – még mindig hiszek a csodákban. De a CSODA – az a bizonyos – bennünk történik; se bűvös pálca, se cilinder, semmiféle hókusz-pókusz nem kell hozzá. Egyszerűen te magad kellesz és az a tűz, ami életre kelti, felfűti és lángra lobbantja a csodát. Ennyi az egész. Pajtás, nem ördöngőség! Fogjunk össze! Tegyünk csodát!
Sokáig hittem azt, ha valamire elég kitartóan és szenvedéllyel gondolok, az megvalósul. Most már tudom – tapasztaltam – hogy ez nem így van (gyakran tévedek a részletekben, hiszen ember vagyok, sőt nő). Nem ily kegyes az élet. És most már tudom azt is, miért nem történt meg néhány csoda, amire oly buján, oly nagy áhítattal vágytam – csaknem szenvedéllyel. Hát pontosan azért, mert oly nagy szenvedéllyel áhítoztam utánuk, pont ezért suhant el felettem az a bizonyos, anélkül, hogy bármiféle csoda történt volna. Mert a csodához mindig valami nemes, tiszta és kicsit emberfeletti dolog szükségeltetik. Valami, ami izzik, ami sugároz…ami önnönmagából ad valamit (mindegy mit)…valami olyan, mint a…tiszta rádium – igen, azt hiszem rádium kell a csodához. A szenvedély nem elég. A szenvedély nem nemes és nem fakad mélyről, csak, amolyan felszínes, mint az olaj a víz színén. Nem része a dolgoknak, soha nem vegyül velük eggyé, csak a felszínen marad, mert a látványos helyet szereti. Szenvedélyeket lehet nevelni. Az önzést, a kéjvágyat, az éhséget és a szomjúságot lehet emberivé varázsolni. A szenvedély kezelhető, a csoda nem. Talán ezért nem fér meg a kettő együtt, egy testben. Talán ezért nem történt csoda, mikor oly szenvedéllyel vágytam rá.
Nem baj, ettől én még hiszek benne – most már egészen biztosan. Úgy képzelem: egy rossz hírű, fiatal kispolgári nő sárga selyemruhába öltözve, aki néhány éve szeretője már a kerület segédszínészeinek. Piros körmű – ezt egészen tisztán látom. Puha és fehér keze lecsügged az álomban a dunyháról, gyermekes, pufók lábait térde alá vonja, és álmodik, jóllakottan és szuszogva…álmodik a CSODA.
Lásd, szimatolt a csodát! Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében van, hogy egy életen át eszedbe se jut kinyújtani utána kezed.
Én most kinyújtom a kezem, de hiába…a csodát nem érintem. Pedig ha tehetném, most meggyógyítanék minden beteget és szenvedőt, csak úgy lekapnám róluk a terhet (ha tehetném). De nem tudom. Nem tudok csodát tenni. Talán mert oly nagy szenvedéllyel vágyom rá.
De nem baj, azért még hiszek benne. A piros körmű, sárga selyemruhás CSODÁBAN…tudom már, a Rádium!


És...
Gary Hun - 2005 április. 27. 09:30:12

...csodaszép szemében nem csillant más,
Csak egy radioaktív pillantás...
Üdv, Gary.
(meglepődtem rajta, hogy nő vagy)
Apropó, hogy sikerült a matek doga? :-)))

Meglepő???
flavcsy - 2005 április. 30. 10:32:53

Mer mért is oly meglepő az hogy leány vagyok? És honnan a nagy felfedezés?:-) Sajnos már nemtom melyik matek doga és hogy említettem ilyet, de az a MONDAT nagyon jóóóóóóó. Olyan kis vegyészes:-)

Az a bizonyos...
Gary Hun - 2005 május. 5. 19:11:06

Arra a matekdogára gondoltam, amit április elején írtál, első órán, és a földalattin utaztál, miközben " A matektanár tragédiája" járt a fejedben...
Üdv, Gary.

áááááááá
flavcsy - 2005 május. 6. 07:10:57

Igeeeeeeeeen....már emléxem:-) Jah, hát sajnos 3 lett:-( van ilyen...ez a "diák tragédiája" - ezt is meg kéne írni:-) Szal mért oly meglepő? :-)

a CSODÁRÓL
Lore - 2005 december. 20. 20:15:46

nem hiszek a csodában. már nem. igazából azt gondolom, csoda, mint olyan nem létezik. az egyetlen csoda, hogy hiszünk benne, hogy várunk rá annyi csalódás után, annyi értelmetlen epekedés után is. szóval most úgy érzem, nincs CSODA. néha úgy érezzük, valami igaz csodával hozott össze minket a sors, s az, hogy így érezzük csupán azért van, mert hinni akarunk a csodában. akarjuk, hogy legyen, mintha nélküle, a bele vetett hit nélkül nem is élhetnénk. akarjuk és ez a nagy akarásunk néha megvakít minket. elfedi a valóságot, s azt hisszük, a csoda maga áll előttünk. az a csoda, mire oly rég vártunk. hát gyorsan utána nyúlunk, hogy magunkhoz szorítsuk, hogy el ne veszítsük. aztán minél közelebb húzzuk magunkhoz, minél tovább kapaszkodunk belé, annál inkább oszlik a köd, mi CSODÁVÁ tette a valóságot. s egyszer elvész a csoda, meglátjuk, hogy nem is volt ott soha. és várhatjuk ismét, hogy feltűnjön, pedig sosem tűnik fel igazán. sosem fogunk vele találkozni, hiszen nem létezik. sokszor lesz még az életünkben, hogy a világ dolgaiban felfedezni véljük, ott látjuk bennük, de igazán sosem lesz az. és ahogy közelebb megyünk hozzá, mindíg kiderül, hogy csak a délibáb játszott velünk...vagy az is lehet, hogy nincs igazam, hogy semmi igazság nincs ebben az egészben, s talán éppen az a CSODA maga, legalábbis arra az elröppenő pillanatra, ami/aki előttünk áll. hogy arra a néhány villanásra, amíg szétfoszlik a belé vetett hitünk, addig tényleg a CSODA maga az, amit szorítottunk, öleltünk, amiben hittünk. s amikor vége, akkor talán tényleg a csoda az, ami tovareppen, hogy az üres valóságot, mit előtte belakott, most ismét kiürítse...vagy a CSODA...a csoda vigye el...maradjunk inkább az egyszerű dolgoknál. én nem hiszek a csodában.

Sziasztok
Nesi - 2006 január. 5. 19:11:21

flavcsy Nő ? :-) EZ NEKEM IS MEGLEPŐ ! :-)