novella - Ujjászületésnap

A feléje szálló labda homályos foltként közeledett, körülbelül kiszámította az ívét, felugrott és fejelt. Az ellenfél kapusa nyújtózkodott ugyan érte, de felesleges volt, a labda elkerülte a kaput.

Öregfiúk meccs, nem vérre megy a játék, de a presztizs miatt űzték-hajtották egymást, és nem utolsósorban, mert imádták a focit. Az ellenfél 1:0-ra vezetett és ezen a mérkőzésen ez volt a második helyzet, amit kihagyott.

Amint látta a labdát elsuhanni a kapu felett, hirtelen emlékmatricák sora suhant át az agyán: ahogy 8 éves korában a szemorvos a hátára csapott: „Jobb ma egy szemüveg, mint holnap egy üvegszem!”, aztán, mivel szemüvegben veszélyes focizni, mintegy „véletlenül” rálépett. Majd mikor szakmunkástanulóként a mestere eléje tartotta a tenyerét széttárt ujjakkal, mennyit mutatok, kérdezte, ötöt, válaszolta, jól van , akkor nem kell neked szemüveg, hiszen az orrodig ellátsz. Aztán sorozáson tízen álltak előtte, és olvasták a piros vonal alatti számokat, és mire sorra került, már becsukott szemmel is fújta. Célba is kölcsön szemüveggel lőtt. Később aztán mikor jogosítványt szerzett, mégiscsak megbékélt vele - az ember ne játsszon mások életével -, de ezt is csak vezetéskorés tévénézéskor használta.

Néhány perc múlva a bíró lefújta a meccset. Utolsónak bandukolt be az öltözőbe. Szégyellte magát. 1:0-ra kikaptak, de ha a két helyzetét berúgja…

Odabenn a csapattársak rendesek voltak, néhány elejtett szóval azért pedzegették a dolgot, de nem bántóan, inkább élcelődve, de a zrika mindig tartozéka volt a focinak.

Az öltöző már kiürült, ott ült a sarokban, s hirtelen sírni támadt kedve és örült, hogy egyedül van, mert irtó hülyén néz ki ebben a korban megsiratni egy „zakót”.

Eltelt néhány nap ilyen borongós hangulatban. Aztán a kezébe került egy újság, valami lézerkezelést ajánlottak benne, a rövidlátás megszüntetésére, és ami a lényeg: a műtét után egy héttel már lehet sportolni! Hirtelen felélénkült! Jelentkezett a vizsgálatra, ahol megállapították, hogy a szeme műthető! Két hét múlva már ott feküdt a lézerkészülék alatt.

„Először eltávolítjuk a hámréteget, hogy a lézersugár egyenesen a szaruhártyát érje” hallotta a doktornő hangját, és azt látta, hogy a szeme, olyan mintha egy üvegkupola lenne, aminek a tetején a havat középre seprik egy görbe söprüvel és valami felszippantja azt. Aztán két piros és egy fehér fényt látott, kattogó és sípoló hangokat hallott felváltva, majd tejfehér lett minden néhány másodpercre. Fájdalmat nem érzett. Összesen kb. 13 percet töltött a kezelőasztalon.

A következő három napon, amikor visszament kontrollra, nagyon el volt keseredve. Minden apró fény bántotta a szemét, szinte alig bírta nyitva tartani. Állandóan könnyezett, hiába volt rajta az UV szemüveg, úgy érezte, mintha valami lenne a szemében. Szinte megbánta az egészet, hülyének, bambának érezte magát. Az orvosok megnyugtatták, hogy ez vele jár. S csakugyan.

1 2 következő