Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Csupán hajdanán! [06-03-05]
A bohóc [06-02-13]
Könyvajánló [02-09-04]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Köd volt
novella - flavcsy - 2005. február 25.

Délelőtt, mikor az erdőből jöttem, utolért a köd. Milyen jó is a köd! A fák, a lombtalan, meztelen testű fák, melyek az elébb még pucér, néger birkózók álltak körülöttem, sima fekete testükkel, acsarkodó karjaikkal, egyszerre eltűntek a színről, s nem maradt más csak ez a vattába csomagolt, törékeny világ, melynek nincs alakja és súlya többé, amelyben minden, ami az elébb még csaknem elviselhetetlenül utálatos és fájdalmas volt, súlyát veszti, mintha oldatba mártották volna, puha oldatba, mely puhítja és erjeszti a fájdalom magvait. S lenn a város, mint egy fertőző telep, melyre tisztító gőzt bocsátottak. Csak a harangszó él a ködben.
Így mentem a ködben, láthatatlanul és mit sem látva, anyagszerűen, s már feloldva egy mélyebb és általánosabb anyagban, céltalanul, de ez a céltalanság nem fájt, mert a ködben minden út és irány értelmetlen. Így mentem, mint a Föld halad abban a másik ködben, céltalanul és szigorú törvények szerint.


meglátás..
szilbaby - 2005 február. 27. 17:16:47

Érdekes megélése a ködnek ez a pár sor.
Számomra a köd elfedi mindazt, ami a biztonságot jelenti, a látható világot, amiben élek....