novella - Országos körözés

A kislányt a szemére vetülő napfény csalogatta ki ragacsos, sötét álmából. Az óra még nem rikoltott ébresztőt, ezért kényelmesen az oldalára helyezkedve szövögetni kezdte korántsem gyermeki tervét. Ma világgá megy. Ahogy a gondolat formát öltött, félelem kezdte szorongatni torkát. Mi lesz, ha beleesik valami gödörbe, vagy megtámadják a vadállatok? Vagy találkozik a cukros bácsival, aki egészen biztos, hogy be tudja Őt csapni. Anyu már mesélt róla. Nem lesz senki, aki a segítségére siessen, aki magához szorítja lecsókolva a keserű könnyeit arcáról. Tudta, egyedül az anyja fog hiányozni, de ha maradna, akkor sem látná többé, mert Ő is világgá megy. Tegnap már nem is kiabált, csak szomorúan, fáradt sóhajjal mondta, hogy neki szörnyű rossz gyerekei vannak, akik csak szomorúságot képesek okozni, ezért bánatában odébbáll. Akkor meg mi értelme továbbra is itthon szenvednie, Ő is útra kel.

Megerősítve elhatározását, felidézte emlékezetében bátyja szadista kínzásait. Már hosszú hetek óta tűrte azokat a rossz dolgokat, amiket művelt vele. Bezárta az ágyneműtartóba, és ráülve a tetejére hallgatta a könyörgést, a sikkantásokat és csak akkor engedte ki, mikor már zokogott. Vagy mindig muszáj volt vele kártyázni, és úgy kellett okoskodnia, hogy véletlenül se nyerjen meg egyet sem, mert ha előnyhöz jutott, Tomi gonosz mosollyal kitekerte a csuklóját. S amikor a kislány sírva fenyegetőzött, hogy beárulja szüleiknek a sok bántalmazásért, a fiú vészjóslóan, összeszűkült szemmel közölte: "Azt próbáld meg, húgocskám! A dupláját kapod vissza annak, amit én kapok!" Meg szegény Anyu e nélkül is sokat búsult Tomi miatt.... Így Tamara csak tűrt, reménykedve, hogy előbb-utóbb véget érnek megpróbáltatásai.

Aputól nagyon tartott. Hová tűntek azok a csodálatos birkózások, mikor Apu mindig úgy csinált, mintha sokkal gyengébb lenne nála, és hagyta magát kétvállra fektetni? Apu ritkán beszélt, és akkor is többnyire fegyelmezett. Nagyon sokat dolgozott, hogy mindenre jusson és amikor kimerülve hazajött, szerette a csendet vagy a halk muzsikaszót, de semmiképpen sem a gyerekricsajt. Sokat duruzsoltak Anyuval, ilyenkor mindig a gondokat beszélték meg, és Tamara ezt nem szerette, mert összerongyolódott homlokukon a bőr. Tomival sok baj volt az iskolában, így szülei szüntelen veszekedtek a bátyjával. Ő, Tomka nagyon ügyes, az osztályfőnök szerint "borzasztóan okos" kislány volt, Apu mégsem dicsérte meg. Még emlékezett a tanárok fogadtatására a suliban; "Úristen, még egy Fodor gyerek!" Fél év telt el azóta, és szerencsére megváltozott a tanítók véleménye, szerették, példálóztak vele, amiért Anyutól nagyon sok forró puszit zsebelhetett be. De Apu csak megborzolta a haját, és "így kell ezt csinálni" szűkre szabott mosollyal tovább olvasott.

1 2 3 4 5 6 7 következő