Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Ha mijd az életbe fáj valami [13-06-13]
Az emberek [06-08-25]
Robbie Williams [06-07-20]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Törött tükör
novella - Georgina - 2004. november 19.

Volt egy gyönyörű tükre. Téglalap alakú volt, és a sima, mindig tiszta üveget indamintával díszített fakeretbe foglalták. Naponta többször elé állt, és nézegette. De nem magát figyelte, fekete haját, hosszú nyakát, sovány alakját, hanem a tükröt magát.
Nézte, egyenesen csodálta az élettelen tárgyat. Ő maga sem tudta, hogy miért bűvöli el ennyire, többször végigmustrálta a tükröt, szemével simogatta, megérintette a hegyes sarkokat. Még a futónövény is - mely körülötte futott, körbe-körbe, a sarkoknál megtörve, de soha el nem szakadva - szárával s leveleivel együtt szintén szögletes volt.
És soha nem ért hozzá. Először azért, mert féltette. Később beleköltözött egy különös félelem is: felfedezte a tükör világát.
Mögötte kör alakú asztal állt. A tükörben hatszög alakzatot vett föl a lapja. Az ablakon lágyan aláhulló, finoman fodrozódó világos függöny is kemény, hajtogatott papírnak tűnt benne. Minden szögletes volt, még a szépen ívelt, sárga szirmokkal díszített, és szárán gömbölyded leveleket hordozó virág is. Pedig az üveg nem torzított, saját magát normálisnak látta, alakja ruhában és meztelenül is simának tűnt, válla, csípője, lábainak íve megmaradtak, amilyenek voltak. Ezt a másik világot nem szerette már annyira.
Egy idő után eltávolodott tőle. Érzelmileg. Már nem szeretett belenézni, mert nem szerette a tükör világát, de tekintetét minduntalan vonzotta. Bezárta a szobát, és napokig nem ment be.
Napokig szenvedett.
És végül megtört. Szenvedve szenvedélyétől, berontott a szobába, útközben felkapott egy a komódon ácsorgó macskát ábrázoló, poros szobrot, és hozzávágta a tükörhöz. Az pedig apró darabokra esett szét előtte. Elsírta magát. Nem tudta, hogy ellenségétől vagy barátjától szabadult-e meg. A két érzés szöges ellentétben állt egymással. És mégis egyek voltak. Egyesültek a tükörben. A tükörben, mely most kis cseréptöredékekben feküdt előtte. Összetört, mint ő.
Térdre rogyott, és beletenyerelt a szilánkokba. Szomorúan a kezébe vett egyet. Ugyanolyam téglalap alakú volt, mint a tükör. Felemelt egy háromszög formájút is. És a kettő pont összeillet. Mindegyik összeillett! A szögek egymásba olvadtak. Barát és ellenség, két hatalmas ellentét eggyé vált.
És ismét összeállt a tükör.
Úgy szerette, mint régen. De a világ már más volt benne. A kerek asztal kerek maradt, a függöny könnyű anyaghoz méltón lengedezett a nyitott ablak előtt. De az ő alakja már nem volt sima, mindenütt megtört, pedig a sokszög szilánkok ismét eggyé váltak, egy tükörré, saját magává...


Georgina!
flavcsy - 2005 március. 8. 15:03:41

Mélyen érintett...