Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Miért élek, s miért vagyok?! [06-05-30]
Én kicsi Paradoxonom! [06-03-05]
A könyvek és a tollam [06-01-23]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Huszonöt év avagy a képzelet ezüstlakodalma
novella - arion-x - 2004. október 6.

Huszonöt év telt el azóta. Akkor is ilyen meleg nyári nap volt, mint most, amikor a számítógép zúgásától zavartan próbálom megidézni mindazt, amit eddig sem sikerült szavakba öntenem. Reménytelen ez a próbálkozás, és mentes minden irodalmi-művészeti megfontolástól. Úgy érzem, minden nehézség nélkül megírhatnám a XX. század Wertherét, vagy lehetnék az új Heinrich von der Ofterdingen, aki ma is az ifjúság kék virágját akarja megtalálni, újraírhatnám a Marienbadi elégiát az idős Goethét utánozva, de tudom, mindez korszerűtlen lenne. Iróniával szemlélem ezt az igyekezetet, amivel a munkába kezdek, mert az anyag sehogy sem alkalmas a művészi megformálásra. Hollywoodi love-story, vasárnapi romantikus családi film vagy tinilányok szívét dobogtató dalszöveg esetleg lehetne, novella nem. Mégis nekiveselkedek, mert ez az utolsó esély.

Huszonöt év telt el azóta. Akkor is ilyen meleg nyár volt, kövér izzadságcseppek gyöngyöztek a liftes homlokán, ahogy vitt minket fölfelé a második emeletre. A létező szocializmus világában akár luxushotelnek is beillett az üdülő, ahova érkeztünk. Persze akkor sem a létező szocializmus, sem a szakszervezet, sem semmi ilyesmi nem járt a fejemben, még csak nem is érdekelt. Örültem a nyárnak, és nem értettem a magam tizenöt egész évével, miért sóhajtozik és szuszog a liftes: „iszonyú, milyen melegség van”, miközben zsebkendőjével a homlokát törölgeti. Ahelyett, hogy örülne a jó időnek… A tanévnek éppen vége volt.

A lakosztály erkélye az udvarra nézett, de szép kilátás nyílt a hegyekre. A rádiót bekapcsoltam, és élveztem, hogy jó minőségű az URH adás, még az antennát sem fontos kihúzni, mivel az adó itt van a közelünkben. Az Omega volt a kedvencem, de kazettán hoztam sok minden mást is. A zenébe feledkezve új világok tárultak fel, amit csak időlegesen zavartak meg a valóság dimenziói: szüleim kértek valamit vagy testvérem tett megjegyzést a körülményekre. Azt hiszem, olyan voltam, mint bárki más a gimnázium első osztályából kikerülve. Komolytalanabb és éretlenebb voltam, mint azok a lányok, akik most az épület túlsó részében érettségiznek, miközben a virtuális papírra ezeket a sorokat nyomom. Már a fiam is idősebb akkori önmagamnál, s szinte megdöbbent az a gondolat, hogy huszonöt év után esetleg ő ered annak a nyomába, ami most történik vele. Mégis, ahogy igyekszem összerakni a múlt puzzle-képének ezt a darabját, úgy tűnik, valahol a mélyben azóta sem változott semmi. Ezt kutatom, ami állandó maradt.

Na de miről is kellene szólnom? Nem arról, hogy milyen is volt az üdülő. (Hatalmas volt, ha jól emlékszem nyolcemeletes, ma már tényleg luxushotel.) A kéthetes nyaralásból négy nap nyomára kell bukkannom még akkor is, ha nehéz. Sokszor megbántam már, hogy nem írtam le akkor mindent. Talán még felidézhetők lettek volna a beszélgetések, amiből mára csak foszlányok, mondattöredékek maradtak. Nem mondhatok el mindent, hogyan történt, mert arra magam sem emlékszem. Ha kiegészíteném, akkor lektűrt írnék vagy szépirodalmat, de mint jeleztem, ez egyik sem. Kutatási napló. Talán ez lehet a helyes meghatározás.