-Edit! Mi történt? – kérdeztem, bár tudtam, hogy a barátjával szakított megint. Ezután több mint egy órán át őt vigasztaltam telefonon. Mindig ez van, de mire végre befejezte a sírást, besötétedett. Kicsit reményvesztetten fogtam a kabátom, és menetem le a parkba. Felvettem egy sapkát is, mert megint havazott. Nem gondoltam, hogy vár rám. A padok széléhez értem, és láttam, ahogy ott ül, ugyanazon a padon. Vacogott, didergett, de várt. Engem várt. Mosolyogva közeledtem felé. Felállt, és a szemembe nézett. Majdnem odafagyott az ülőhelyéhez.