Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Halál Vándora [06-02-05]
Whisper [04-04-27]
ródli [03-02-25]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Felhő szakadás
novella - Corrigan - 2004. április 28.

Szakadt az eső, a rosszminőségű utakon apró patakok folytak végig. Egy lány állt a pályaudvaron hosszú, fekete kabátban. Lábánál egy közepes méretű bőrönd. Nem csinált mást, csak állt, háttal a váróteremnek, a peron szélén. Szemei a távolba révedtek. Könnyei összekeveredtek az arcára hulló esőcseppekkel. Egyedül volt, elhagyottan. Várta a vonatot.
Páran figyelték az utasellátóból az ablakon át, de nem mert senki kimenni hozzá. Nem látták, de tudták, hogy sír. A felhők is sírtak, szinte zokogtak a lánnyal együtt. Csend volt. Nem dörgött, nem villámlott, és a várakozók is csak némán hallgatták, amint az apró cseppek elérik a talajt.
Ezt a mélabús harmóniát kényszerűségből a hangosbemondó törte meg recsegő mikrofon hangján:
-A kettes vágányra Budapest, Nyugati pályaudvarig közlekedő vonat érkezik, kérjük a vágány mellett vigyázzanak!
A lány lassan lenyúlt a bőröndért, de hirtelen megérezte, ahogy valaki megragadja apró, vizes kezét. Szemei lassan követték az idegen kar vonalát, mely nem is volt számára annyira idegen, hiszen annyiszor ölelte már. Egy fiatal fiú állt mellette kabát nélkül, pulóverben, szintén bőrigázva.
-Kérlek, ne menj el! – szólt, s gyengéden megszorította a lány kezét – Most nem mehetsz el.
-Van értelme maradnom? – kérdezett vissza, miközben próbálta elfojtani zokogását.
-Van, mert szeretlek, és ígérem, hogy mindent megoldunk majd együtt.
-Mindent? – nézett kétkedve a fiú barna szemeibe – Még ezt is?
-Még ezt is – felelte a másik, és megfogta a lány másik kezét is – Mindenre van megoldás.
A lány könnyei gyorsan gurultak le vizes bőrén. A fiú megtörölte gyengéden a fehér arcot, egymás szemébe néztek. Ebben a pillanatban újra egymásra találtak, felfedezték a remény legutolsó apró kis lángját, rájöttek, hogy nem számít más, csak ők ketten. A lány kedvese nyakába borult, vizes ruháikban is szorosan ölelték egymást.
Befutott a vonat, az utasok elsiettek mellettük, felszálltak és helyet foglaltak. Eltelt még pár perc, a vonat elindult, a pályaudvar újra üres lett, csak a peron mellett állt ölelkezve a két szerelmes


.
Mókus - 2004 június. 14. 19:51:08

Az a baj vele, hogy túl rövid...

vélemény
csonti - 2004 november. 15. 10:54:18

Szerintem így jó ahogy van ez a novella. Nem szabad hosszabban leírni azt, ami röviden sokkal hatásosabb és lényegretörőbb. Nagyon tetszik.

tuti
brownin - 2006 június. 2. 12:26:21

...egyszerűen pont jó, olvastam volna még tovább, de elgondolkodtam...ez így tökéletes:)