Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Szívdobogás [11-06-09]
Szerelem? [06-01-03]
nutrasweetsunshine [03-02-19]
Keresés
Toppon
Ablakod előtt [11-09-03]
Kondorosi Betyár napok [11-07-28]
a kisauto [11-06-14]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



031229
novella - ddani - 2003. december 29.

idén kb utolsó írásom, fogjuk rá hogy nyúlfarknyi novella.

Különös hős formálódik a történetben. Inkább szörnyetegforma lett végül, de ez mindig nézőpont kérdése (vagy azzá alakítható), itt van tehát mint narratív szereplő: főhős. Útját vérző legendatetemek szegélyezik, ott gőzölög a boldogság, a szerelem, a túlvilág és még sok-sok merevedő tetem, minden arc egy-egy ismerős ábrázatot idéz. Ha közelebb lennének, biztos külön felidézhetném mindet. Döglöttek.
Hősünk mindenféle megkülönböztető ismertetőjeltől mentesen halad, még léptei sem különösebben jellegzetesek. Furcsa álmok járnak fejében: miért nem mások? Mitől lesz jelentőségük? Egyáltalán, mi a túrótól lenne furcsa? Mert tegyük föl, hogy valamelyik hulláról kiderülne, hogy hús-vér lény, illetve az volt. Persze valaki állítja. Különben aligha lehetne beszélni róla. Na, szóval a néggyel vagy a kettővel vagy tizenegynéhánnyal ezelőtti halottal valaki ideállítana, hogy elkövettem, legyilkoltam.
Ilyenen mereng magányos, vérfoltos karakterünk itt. Még jó, hogy senki se figyeli, akár őrültnek is tarthatnák és elzárnák a világ elöl, nehogy kárt tehessen másokban vagy saját magában. De most magában van, nem kell félteni.
Szóval ha megvádolnának, akkor nem tudnám, hogy tényleg elkövettem-e, csak azt tudnám biztosan, hogy lehettem volna én, hogy akár lehetnék, hogy a vád ezt nem zárhatja ki. Akkor ha ártatlan vagyok, de együttműködök a vád logikájával, úgy megbüntetnek, ha pedig ártatlan vagyok és nem vállalom magamra, akkor tovább büntetem mindazokat, akik odaállhatnának egyik-másik esetben, hogy itt gyilkosság, X meg Y személy ellen. Csak tudják, miről beszélnek, ugyanígy ha bűnös vagyok és felmentenek vagy elítélnek.
Hopp, megint jött valami, egy rutinos szúrás, csavarás, kihúz, félrelök. Ismerős legenda volt ez is, valami vágy megtestesítése. Így haladok, mindet lezúzom. Hogy fognak-e még hiányozni másnak? Ugyan kinek? Nincs itt senki. Így vagyok, így megy előre a történet.
Azt hiszem ez épp tisztaság volt, vagy szépség. Mindig jön még valami, ez az élet-játék kimeríthetetlen. Jön sok kitalált alak, hogy mozduljak rájuk, sosem lesz utolsó. Biztos kifizetődik ez valakinek, mondjuk már nem nézem, hogy éppen mit reklámoznak. Tudom, hogy ezek konstrukciók, és mégis ha egyszer odaáll valaki vádlón, hogy ezek itt emberi értékek, és ez az egész álom a valóság...
Alvajáró hősünk mosolyog, bizonyára nevetve ébredne.