|
|
|
|
Batyu a vizsla 1 resz
novella - Pendr@gon - 2003. november 10.
Szives elnezesuket kerem, de nincs modomban ekezetes betukkel elkuldeni a novellamat.
Vili bacsinnak cudar rossz ejszakaja volt. Szornyu fejfajassal fekudt le, remiszto almokkal viaskodott, es az ebredes sem hozott valodi megkonnyebbulest. Csak meg rosszabbul erezte magat - bar a fejfajas megszunt. Nerm fajt semmilye igazan, csak vegtelenul gyengenek eserotlennek erezte magat. Miota Rozsika neni hosszas, es testet-lelket senyveszto betegsegben meghalt, Vili bacsinak szinte minde ejszakaja es nappala rossz volt, de ez a mai ejszaka ez tultett mindegyiken. Mar 2 eve elte maganyosan, az ozvegyemberek keseru eletet: felesege elvesztesekor Vili bacsi lelkeben valamilyen letfontossagu hur pattanhatott el, mert erzeketlen kabulatba esett, jo darabig enni, de meg aludni sem akart es nem is tudott.
Egyetlen es igaz, hu tarsa Batyu volt, az 5 es fel eves vizsla. Ez a kutya Vili bacsi mindene volt. Annak idejen Rozsikaval egyutt vettek egy kutyakiallitason, ahova egy szep majusi setajuk alkalmaval veletlenul betevedtek. Nem volt szandekuk kutyat venni, ok csak gyonyorkodni nezelodni mentek be az egyetem melletti sporttelepre, ahol eppen aznap nyilt meg a kutyakiallitas. Hazafele tartottak eppen, amaikor szemukbe otlott ahogy oles betukkel hirdette maga a rendezveny.
Hirtelen otlettol vezerelve leptek e a sporttelep szelesre tart kapujan: mar az elso percben magaval ragadta oket a szines forgatag, a sok ember, a nevetgelo gyerekek, es a kocsik csomagtartojaban hevereszo, lustalkodo, vagy ugrandozo kolyokkutyak zsivaja. Nagy volt a meleg ezen a majusi kora delutanon, es hatalmas a por, amit a nezelodok az arusok, a gyerekek az autok kereke felvert.
Rozsika neni ekkor mar gyengelkedet, igy nem sokat idoztek, nehogy az asszony kifaradjon. Kifele menet vettek eszre, hogy a bejarat mellett, egy belelt kosarban szorgombolyagok szuszognak. Gazdajuk tett-vett, fel szeme az elado kiskutyakon. Vili bacsi mosolyogva mutatta a felesegenek aki lehajolt az "ideiglenes " kutyahazhoz es belenezett. Harom apro barna kis joszag aludt bekese benne csak egyetlen gombszem nezett vissza az idos asszonyra ertelmesen es erdeklodve. Rozsika neni, maga sem tudta miart a gazdajahoz fordult:
-Ki szabad venni ezt a csoppseget egy pillanatra?
- Tessek csak nyugodtan! - hangzott a szivelyes vidam valasz rogton.
Rozsika neni ovatosan emelte ki a kis allatot a testverei mellol, akik fel sem ebredtek a mozgasra. A kiskutya bolyhos, finom, meleg, selmes szore es hihetetlenul okos szeme elvarazsolta az idos nenit. Simogatta, dedelgette egy kis ideig, megcsodalta rozsaszin kis tappancsat, apro kormeit, es meglepve latta, mekkora szempillai vannak a pici joszagnak. Ugy 4 honapos lehetett, nagyon nyugodt, megis eleven, mozgekony, szinte kis bolcs allat volt. Belesimult Rozsika neni olelo karjaiba, es szemmel lathatoan remekul erezte ott magat. Par pillanatr mulva mar csukodtak is le a szemei, eleresztette fulet-farkat, ahogy az asszony finoman simitgatta zsemlyeszinu szoret. Buksi fejet az asszony vallara fektette, kis teste a ket markaban pihent. Rozsika nenit furcsa erzes keritette hatalmaba.
Valamikor, regen, volt kutya a haznal, - kertes hazban laktak, es a kutya egy osszetakolt olban elt, hatul a kert vegeben. Hosszu, keskeny feje,vekonyka labai voltak, es allandoan acsarkodva ugatott. Fekete-feher szore gondor volt egy picit, es az egyik fule lekonyulva simult apro fejehez. Rozsika neni mar a nevere sem emlekezett.
1 2 3
következő
|
|
|
|
|
|
