Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Szeretet vs. Szerelem [07-02-26]
Az élet célja [06-03-15]
Egy gondolat… [05-10-21]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



egy 70 éves veranda naplója
Napló - facsiga - 2006. szeptember 1.

Egy szelet a naplómból. A veranda megszemélyesítése, új perspektívákkal és értékrenddel

Isten haragja, konkrétan

At 2006. 08. 24., by facsiga
igaz történetek kategória
még nincsenek kommentek (nem nézi senki, hahaha)

Kedves Naplóm! Konkrétan depressziós lettem, ezért nem írtam ilyen sokáig. Főleg az eseménydústalan nyári teng-leng tett be. Az öreglány Szlovéniában kucorgott, szegény, és hazaérve mindenféle fotográfiákkal boldogította élete párját, aki távolléte alatt hurcolta a kutyát sétálni, és persze elfelejtett virágot locsolni. Az öreglány távolléte alatt kutyának is lógott füle-farka, mert még az a kis élet is elpárolgott mellőlünk, ami azért tartotta volna a lelket bennük.

Valójában akkor tértem magamhoz, amikor a Szent István napi Isten haragja lecsapott. Huszadikán este szép nyugiban vártuk haza kutyát meg Emilbát (életpár). A virágoknak még a hangja is elment a nagy melegben, csak valami repedtfazék suttogás jelezte, hogy még élnek, és konkrétan unatkoznak. Mondhatni látványosan. Mint amikor a száj már csak ásítozásra nyílik ki, amikor csak a zugivó kel életre, persze csak, ha már jócskán meghúzta a szekrény alján tartott kitudjamilyen üveget. Nagy sokára hazaértek. Megkezdődött a tűzijátékvárás. Ami abból állt, hogy Emilbá alaposan bereteszelte az ablakokat, konkrétan gondosan becsukogatta őket, hogy kutya ki ne ugorjon ijedtében, mert ő szívből utálja a tűzijátékot. Emilbá is. Mondjuk én is. De engem nem szoktak figyelembe venni. Megszoktam már az ilyesmit. Elmorfondíroztam magamban a felesleges rongyrázás ilyetén vásári megnyilvánulása miatt, aminek semmi köze sincs még a szent nélküli Istvánokhoz sem. Konkrétan a pokolba kívántam az egész hacacárét. Ilyenkor beremegnek az ablakok, és sokszor úgy érzem, megrepednek a falak. Konkrétan a halálomat látom lelki szemeim előtt. Abból a pénzből, amit ilyenkor szétpocsékolnak, támogatnák inkább az árvákat, vagy a kisvállalkozásokat, vagy mittomén. Belenyugodtam a változtathatatlanba. Jöjjön, aminek jönnie kell. Éppen akartam kérdezni kutyát, hogy na, mi volt a hegyen kisköcsög (akarom mondani kutya). Amikor trópusi eső kezdte el verni méretes ablakaimat. A virágok nyújtózkodni igyekeztek, hátha elérnek néhány esőcseppet. A csukott ablakon át! Elvetélt ötlet. Úgy tűnt, az egyiptomi sötétség nem csak az utcára telepedett rá, hanem a virágok agyára is. Ami nem újdonság számomra. Kint orkánszerű szél kavargott. „Mit igyekeztek melákok?” Kezdtem bele az okításba. „Az eső, mint mindig, most is kívül marad. Hová a bánatba nyújtogatod a …” Nagyjából eddig jutottam el, amikor egy kisebbfajta facsoport húzott el az ablakom előtt. Akinek álla volt, annak leesett. Én konkrétan várakozó álláspontra helyezkedtem. A szívem legbelül kezdett földerülni, és ilyesféle gondolatok leptek meg: „Csak nem elfújja a szél az egész tűzijátékot? Az általam oly nagyon utáltat?” Vártam tovább. Egyszer csak, csitt-csatt, befellegzett a TV adásnak. Aztán mindenféle dolgok kezdtek röpdösni a levegőégben. Mint később megtudtam, konkrétan az egyik kémény is útra kelt a tetőről. Kezdtem aggódni az ablaküvegeim miatt. Mi van, ha betörik az ablak, a virágok meg elhúznak, mint a vadlibák a szél hátán? Próbáltam nagyon erősen kapaszkodni, és jó szorosan tartani a falaimat, meg az ablakkeretet. Az üveg sajna kívül esett a hatásterületemen. Mindenki állatira izgult, az állati kutyát leszámítva. Ő néha nagyon egykedvű tud lenni. Na ja, nem méri fel a helyzetet, szokás szerint. Dirr-durr, srrrr, brrrrr, pikk-pukk. Zajlott a hacacáré odakint. Aztán vége lett. Szerencsére mi megúsztuk a szélvihart. Mint hallottam a később megjavult TV-ből, ezzel korántsem volt így mindenki. Elgondolkodtam Istenen és az ő haragján. Szóval ő sem szereti a tűzijátékot. Az ilyenfajta úrhatnám, cirkuszi, ezkellanépnek baromkodásokat. Mélyen egyetértettem. Mondjuk, ennek ellenére, én nem csinálnék ennyi kárt, nem csavargatnám ki a

1 2 következő


Kapcsolódó oldalak:
Blogom további ékkövei - facsiga.freeblog.hu