Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Zokog az égbolt [07-11-27]
A Hold a lelkem tükre... [07-02-26]
FÁJÓ BUCSU [06-09-27]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Gén
Napló - Renus - 2006. március 21.

Vannak családtagok akikkel az ember néha nem vergődik zöld ágra,sztem ilyen minden családban van..nekem is van egy ember ő pedig az apám( nem tudom apának írni pedig az szebb lenne..)
Sok minden halmozódott bennem de most kiírom magamból,lehet egy pszichológus sokkal jobb lenne mert én magam is érzem ez a gond,baj igen mélyről jön..legalább is régóta "érlelődik"bennem ez a düh,harag és talán gyűlölet.
A minap gondolkodtam hogy mióta is érzem amit érzek iránta. Igazából ahogy telnek az évek úgy okosodik az ember is ,szokták mondani talán vmelyest bölcsebbek leszünk.
Feltűnik az a viselkedésforma amit egy gyerek élete folyamán lát otthon, eddig ezzel nem foglalkoztam de ez egy alap igazság.
Olvastam egy nagyon jó könyvet Paul Haucktól ő írt erről.
Volt egy férfi elvette a feleségét, a randevúkon minden ok,aztán eljönnek a tervek stb.házasság lett a randevúkból, és a feleség elkezdte csodálni mi lett az ő hőn szeretett férfijéből ül, a tv előtt nem mennek sehova,nem élik az alkalmankénti társasági életüket. Aztán a nő orvoshoz fordult és kiderült hogy a férfi apja szokásának jegyeit hordja magán..
Nálunk is ez van, nagyapám mindenkinek mutatta hogy neki milyen jó családja van közben úgy "rohadt" belülről a család hogy azt csak a közeli családtagok érezték a bőrükön.
Nagyapám már nem él,40 éven át keserítette meg nagymamám és a fiai életét.. az én apám sem lépett annak idején hogy jobbá tegye az ő,testvérei és az anyja életét..
Eltelt jó pár év, és neki is gyerekei lettek, de ilyenkor kérdezem én hogy minek? Nem foglalkozik velem/velünk, éli a kis életét ki tudja hány nővel megspékelve és ő is azt mutatja milyen szép a családunk közben meg...Nem tud rólam semmit.
Ha vmi kiderül róla akkor meg hazudik de nagyon rosszul, az a legdurvább hogy a sors sztem úgyis a kezemre játszik csak nem tudom mi lenne az igazi megoldás.. Tudom hogy beszélnem kellene vele, de nem tudok egyszerűen a szemébe sem nézni csak leköpném arra lenne energiám.
Rendesen félek hogy örököltem ezeket a fertőzött géneket és nő létemre én is ilyenné válhatok.. Előre felesleges az elkövetkezendő életemre fogadalmakat tennem,de igyekezni fogok hogy az én és saját családom élete ne legyen kivülről szép ,belülről meg "rohadó".