Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Barátok.. [06-04-26]
Te voltál... [05-08-07]
kötelező [01-02-22]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Elveszett barátság
Napló - Renus - 2005. július 18.

A minap ültem itthon, mondhatom nem tudom hogy mit csináljak szindrómában voltam és mivel régen nagy levélírós ember voltam heti 3-4 leveleket írtam a barátaimnak hát elgondolkoztam miért nem írhatnék most is. Eszembe jutott egy barátnőm, középsuliban egy osztályba jártunk, egy szobában laktunk a koliban, egymás mellett ültünk a padban, szóval akkoriban ő volt az én másik felem, vagy micsodám. Igaz barátság volt, mindent megosztottunk egymással, a családtagok kölcsönösen ismerték egymást. 2 évig minden nagyon jó volt,aztán jött egy fiú, aki idősebb mint mi, jóval. Nagyon örültem annak hogy talált magának vkit aki boldoggá teszi, vhol irigyeltem is. De voltak a srácnak húzásai, zavart mikor csak annyit látok a napi 20 telefonos beszélgetésből hogy a barátnőm ideges mert vmi gyerekes dologgal felhúzza a barátja, féltékenykedik mikor tudhatná hogy milyen az a lány akit ugye szeret és bízik benne. Nem tetszett amit látok és én néha jó néha nem de hangot adok annak ha vmi nyomja a lelkem és megmondom a véleményem, és tudom nem tapintatosan, főleg ha értetlen dologról van szó. Jöttek a veszekedések a barátnőmmel hogy miért hagyja magát, nem veszi észre hogy a milyen a barátja meg ő miért nem áll ki a saját igaza mellett miért kell mindent lenyelni a másiknak. Jó ezen vhogy túlestünk de jött a másik "ügy" miért nem jön el velem moziba, miért nem megyünk vhova táncolni egy kicsit bulizni. Nem mert a barátom nem engedi, meg nem örülne neki -ez volt rá a válasz. Nagyon felment az agyamba a pumpa mi az hogy nem engedi, nem akar ő magának más embert hisz őt szereti akkor mire ez a nagy szigor meg azért csak "szabad" ember vannak vágyai, régi szokásai , könyörgöm fiatalok vagyunk vagy micsodák én ezzel érveltem. De nem, ő csak a barátjának élt. Nagyon fájt, mindig előttem van a sok veszekedés, az én szitkozódásaim, a bántásaim. Csak egy baj van amit ő sosem fog sztem már megérteni: nekem kapcsolat, fiú ide fiú oda, a barátság szent és sérthetetlen számomra; ő, ők már régebb óta mellettem vannak, ismernek minden gondommal, örömömmel és ha tényleg igaz barátaim meg is maradnak és én sem fordítok nekik hátat ha épp akad egy új ember az életemben.
A lány azóta ennek a fiúnak a mennyasszonya vagy már felesége is talán; a lány családja megbékélt a helyzettel valahol, de a "barátnőm"otthonról elköltözött a fiú családjánál él.
Visszaolvasva a soraimat 4 év távlatából is fáj az egész hogy elveszítettem őt, és félek ha írnék neki ismét előjönne belőlem a fájó érzés ami a lelkemet nyomja és újra megint a régi rossz énem jönne elő.
De a kíváncsiság bennem van hogy ő hogy gondolja ezt az egészet ennyi év távlatából, hogy őszinte legyek én csak ennyi akarnék és újra hinnék a barátság sértetlenségében ha talán ennyit "mondana": igazad van a barátság fontos, de ő is az életem része és sajnálom hogy téged sem akartalak megérteni.
Írni fogok neki, nem tudom milyen lesz, és hogy megfogom-e kapni a "mondatát" válaszként.


Szomorú
Corrigan - 2005 július. 18. 09:21:10

Mindig nehéz elvezsíteni egy barátot, de a te eseted tényleg fájhatott. Nekem is van egy ilyen barátnőm, aki csak a barátjának él, a különbség csak az, hogy nekem már nincs igazából nincs is lehetőségem veszekedni vele. Találkozni nem tudunk, mert mindig vele van, és a 3as tali nem ehy túl jó ötlet, interneten szoktunk néha beszélni, mert másik városban lakik, de ezek a csetelések is már nagyon ritkák, telefonon meg én nem bírok veszekedni. Múltkor írta a barátnőm, hog találkozott egy régi osztálytársnőnkkel, aki megkérdezte tőle, hogy én hogy vagyok, mire ő megmondta az igazat: nem tudom.
Ekkor vettem észre, hogy az a szoros kötelék, ami köztünk volt, már nincs többé.

Hát igen....
cicuska - 2005 július. 18. 13:16:54

Hát igen sokszor vannak olyan barátsdágok melyben azt érezük soha nem fog véget érni, de egyszer mindenne vége. barátnőt nehéz elvesziteni. Hiába mondok bármit barátnőknek ha ő inkább barátja mellet van akkor nem nagyon kell vele ezen vitázni mellé kell állni egy idő után rájön h enked volt igaz és ugyanugylesz mint régen. Sajnos ez a te esetedben nem igy volt. Remélem meg kapod a választ a leveledre ha jót ha rosszat de legalább visszairtad! Remélem ugyra barátnők lesztek uygan ugy mint régen SOK SIKERT és ne add fel!!!!!!

Ugyanúgy?!
flavcsy - 2005 július. 18. 19:09:03

Ugyanúgy mint régen?! Az egy "törés után lehetetlen"...

Ki tudja?
Renus - 2005 július. 18. 19:20:10

Nem várok én ettől a levéltől semmi világ megváltót csak érdekel hogy mi van vele, ugyanolyan nem lesz, hisz vhol már felnőttünk, de emberségesek lehetünk egymáshoz.