Annyi negatív dolog ért ezalatt a pár napban, elég nehéz is vhol feldolgozni őket. Vannak érzelmi szálak és egy kis jövőmet illető téma. Nem leszek jövőre kolis, már benne volt a levegőben a pletyka szele, de mégsem tartom igazságos elbírálásnak, nem az én szemszögemből nézve, hanem egy-két évfolyamtársát illetőne. Sok a puncsos de ezt senki nem akarja kimondani csak jobb ha a szőnyeg alá seprős témát hozzuk felszínre.
Érzelmileg bele kerültem egy ördögi körbe amiből tudnám a kiutat csak nem tudom vhogy kivitelezni. Vkit elkönyvelni csak barátnak miközben tudom, ő is tudja hogy ez nem = a barátsággal, annál jóval több. Mióta tudom hogy vannak jó pasik mindig is próbáltam tartani magam, nem volt célom a nagy érzelem kinyilvánítás, jól meg voltam a barátaimmal, kivel többet foglalkoztam kivel kevesebbet, de mindig tartottam magam attól hogy igazán megszeressek vkit, féltem. Most nem félnék bele mennék az érzelmi háttérbe és erre tessék nem jön össze. Ilyenkor ilyen mártírként azt gondolom most kapom vissza az én hűvösségeimet, a mások érzéseivel nem nagyon foglalkozó stílusomat. Érzem hogy most nem lesz vmi könnyű felejeteni a nem is tudom mit... Komolyan megsem tudom fogalmazni hogy ez most milyen lelkiállapot, olyan üres vagy kietlen, olyan rossz!!
Tudom én sem vagyok könnyű eset, csak ismerem magam,de nem értem, miért nem lehet csak egyszer olyan a kicsike élete az ember hogy örüljön? Úgy igazán, csak ideig-óráig.
