|
|
|
|
Kiruccanás
Napló - Renus - 2005. június 11.
Csütörtökön fogtam magam és elmentem évfolyamtársamhoz, Orsihoz Újfehértóra. Szemét egy idő volt igazából nem csináltunk semmi konkrét dolgot. Pihentünk, ettünk,kocsikáztunk. A lényeg jókat ettünk pedig mindeketten keményen up-date Norbizunk, ezalatt a pár nap alatt bebuktuk :)!
Rengeteg jó fazon embert ismertem meg azalatt a pár nap alatt, babázgattam, szinte mindegyik családnál van kisbaba.
Tanulnom is kellett volna, de vhogy nem vitt rá az akarat, utálom magamban ezt a halogatásos szindrómát, majd, majd...
Visszafelé Miskolcra normális gyors vonattal szerettem volna visszajönni, de az állomáson derült ki, hogy csak hétköznaponként közlekedik az a vonat , így jöttem Ic-vel. Nem szeretem őket nekem az olyan személytelen hiába fullosabb mint a többi mávos drágaság, gyorsabb stb. de nem kedvelem. Jobb az mikor ülök a vonaton bambulok ki az ablakon, a kis gondolataim össze-vissza kuszálódnak az agyamban és vmit mindig kiötlök ha épp nyomja vmi a lelkemet, csak úgy magamban megbeszélem a vonaton. De a legjobban azt szeretem mikor olyan emberekkel futok össze,miközben zötykölődünk akikkel jó társalogni. A legkedvesebbek az idősebb házaspárok, mikor elkezdik mesélgetni a rég múltat, mi hogy volt, a tipikus az "én időmben.... más" kezdetű mondokájukat.
De előfordult már olyan is mikor egy kicsit illumináltabb állapotban lévő emberke mesél, azon meg utólag is jókat derül az ember, és mikor előjönnek belőlük a bölcseletek azokat néha jó megfogadni.
Kivételesen most egy idős házaspárt fogtam ki, igaz ők nem meséltek semmi extrát de leszögezték hogy nekik nem ez az igazi vonatozás:),nem is tartották kényelmesnek, a táskáikat sem tudták hova pakolni, a végén meg nem is igazán tudták hogy kell kinyitniuk az ajtót hogy leszállhassanak, ők vhogy így foglmaztak: " Nekünk parasztembereknek ez nem olyan".
Egy volt az úti célunk és egy közös apró véleményünk volt a vonatokat illetően, jó volt, legalább mosolyogva szálltam le még ebben a szomorkás időben is.
|
|
|
|
|
|
