Mióta tudom hogy vannak mélyebben szántó gondolataim és úgy gondolom pár év múlva akár tanulhatok belőle, elkezdtem naplót írni, csak úgy magamnak, mondván milyen jó lesz ha nagyi koromban sztorizok az unokáknak. Eddig csak egy diáknaptárba írtam ki napi vagy épp agyamat terhelő gondolataimat. Már meg is van egy jó kötésű füzet amibe elkezdenék írni, a mostani kis életemről, ami itt zajlik Miskolcon az egyetemi kolinkban! Mennyi mindent lehetne írni, úristen! Emberekről, bulikról, tapasztalatokról, az első sikertelen vizsgákról és a meg annyi jó élményről. De a legjobbak a pletyik mint minden közösségben. Ez az 5.év hogy kolis vagyok, nem akartam kolis lenni, mondván hogy fogok így tanulni, amúgy sem vagyok a szorgalom mintaképe, nekem albi kéne, felvettek a koliba, Hökös lettem, hamar beilleszkedtem... Az előadásokra be-be járogattam ,aztán ezek ritkultak, a matekot buktam meg az ábrist( a kredit, hú de utálom semmire nem ösztökél, amúgy is lusta énemet). Nem tettem le semmit az asztalra, de mégsem éreztem magam totál hülyének a sors azt akarja valószínűleg hogy még élvezzem plusz 1 évig az egyetemi légkört. Aztán jöttek az ismerettségek, szakestek, hagyományok, balekoktatás, pasik, kis hancúrok, élmények, és milliónyi agyalás a mit és hogy kérdéseken...Folyt.köv.