Furcsa szavak ezek. Sokatmondók és mélyértelműek. Van múltjuk és jövőjük. Mármint az én életemben van. Aki most a jegyesem az nemrég még a barátnőm volt és nemsokára a feleségem lesz, gyermekeim anyja, társam örömben és bánatban, szerves része az életemnek. Ez valahogy annyira új és félelmetes, és..és meglepő. Noha már régóta készülök erre az élményre,ami valami vége és valami kezdete is egyben. Ez az állapot annyira sokat ígérő és mégis az eddigi életem elrablásával fenyeget. A fogyókúra pedig az élethez hasonlít. Valahol elkezdődik és valahol véget ér. Néha az ember sajat magától hagyja abba néha csak így síkerül. Az eredménye is bizonytalan, mert a vége után vagy viszajönnek a kilók vagy teljes életmódváltás történik, és akkor tartós lehet a siker. Szóval hogy mi van a vége utan azt nem lehet tudni,csak megélni és megtapasztalni, akárcsak az életet. Az ember vagy önmaga vet véget az életének vagy csak így sikerül. Az eredménye szintén csak a végén látszik mikor már nincs mit tenni. Persze az élete eredményét vagy eredménytelenségét, akárcsak a fogyókúráét, először mások veszik észre. Az pedig hogy mi történik az élet vége után...? Az ember vagy újjászületik egy másik testben, és folytatja ott, ahol abahagyta felvértezve előző élete tapasztalataival, vagy pedig egy teljesen más világban és más állapotban él tovább. Vagy egyszerűen nincs is tovabb csak humusz leszünk és pont.