Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Csak... [06-03-25]
Halottak napja [05-10-18]
Azokon a napokon [01-03-08]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Levél
Mindennapi mindenfélék - flavcsy - 2005. július 20.

…így is túl erősen érzem az életet…ha még a „valóságot” is látnom kéne saját két szememmel, éreznem pislákoló lelkemmel…ha elvész az utolsó illúzió is…nem…az sok lenne, nem élném túl. Ha gondolkodnék (mit miért teszek, és vajon helyesen e) minden bizonnyal eljutnék a valóságig, és amint meglátnám; rabul ejtene és megölne. Vannak olyan dogok, amin ha elgondolkodnék, nagyon fájna, és lelkem fluiduma felhígulna a kegyetlen éterszélben. Viszont a fájdalom és az élvezet együtt jár. Ahhoz, hogy felhőtlenül, kéjesen érezzünk valamit, a másik felünknek kínban kell égnie…A fájdalom jobb; tudatja veled, hogy létezel. Néha – mikor már a könnyek kiapadnak – annyira fáj, hogy úgy érzem, testem összeroppan…és ilyenkor egy aprócska kérdés ötlik fel: Milyen lehet elfeledve lenni?...ilyenkor nem gondolom tovább, csak hagyom, hogy gondolataim nekidőljenek az ablaküvegnek…ha egyszer úgy érzem meghalok; nyitott ablak mellett fogom várni a halált.
….csak az adott pillanatnak van meg a tökéletes nője avagy férfija…”és mindez másnapig tart”…és a másnap mindenkinek másmeddig tart. Van aki hangyaként éli meg az időt, van aki Istenként. A hangyának a másnap 1000év, Istennek egy szempillantás. Néha szeretném hangyaként átélni a másnapot (AZT a 24 órát), néha Istenné emelkedni…meglátni…és újra kezdeni…Nem lógunk valamennyien a levegőben? Nem ugyanaz a betegség kínoz valamennyiünket? – stabilitásra szomjazunk. (Chagall is arra szomjazott; nekem mondta) Csak hogy stabilitás nincs! Ami tegnap még vágy és öröm volt, ma már csak nyűg és hiú ábránd. Azt a nőt vagy férfit, aki tegnap elhaladt melletted az utcán – és megbénított – ma hűvös tekintettel méred végig, és tovasodródsz az élet züllött mocsarában…
Tudom, hogy a koporsó nyomában majd megértem, hogy minden szeretet reménytelen – s nem is célja, hogy hálát arasson érzéseiért – most mégis 10 körömmel kaparok utána. Szeretnék úgy szeretni, hogy ne fájjon a csalódás…csak a pillanatnak élni vagy éppen nem élni…szenvedélyre vágyom, mely felemészt, melyben eléghetek és vége mindennek…a színek – az ultramarint kivéve – mind elégnek…miért ne éghetnék el én is?...olyan egyszerű és megváltó lenne…De nincs igazság! Vagyis szerintem az igazság az ingalengés valamely pontján van; ott ahol az inga soha nem áll meg. Sokszor azt hisszük, hogy már közel vagyunk a fényhez – talán az inga is mindjárt megáll – miközben saját szikránkat sem vagyunk képesek lángra lobbantani. Mikor erre rájövünk; az élet váratlanul átadja helyét az Életnek…de mennyivel „egyszerűbb lenne nem élni”…akkor most más betűkkel írnék más valakinek (valószínűleg akkor is neked), nem így éreznék ahogy most, nem rettegnék a PILLANATTÓL, nem fájna a tőrszúrás, fájdalmat sem éreznék; csak nyelném befelé sós könnyeim, csak sírnék oltalmazó, puha karok közt, és félénken-borzongva szeretnék, ahogyan az éltető Nap a bolyongó, tudattalan égitesteket…Akkor egy folyó létezne igazán számomra, csak egy könyvet olvasnék igazán, azután az egy verssor után mindig elsírnám magam…megállnék, és irigyelném a közelgő estéket, hogy társaid ma s holnap…



U.I.: Van valami fojtogató a jéghideg decemberi estékben, valami elviselhetetlen; mintha az emberi dolgok és helyzetek a végsőkig eltorzultak volna...Miért érzem ezt most júliusban?!


decemberben
Lore - 2005 december. 17. 08:43:28

ehez nagyon nehéz bármit hozzátenni. annyira szép és kifejező...nem is tudom. nem is tudok semmit, semmi bölcset, okosat, vagy bármit írni. nem is lehet, hiszen ebben minden benne van a világról és ahogy azt megéljük.
és most december van. itt vannak azok az átkozott decemberi esték és elviselhetetlenek. az év legszörnyűbb estéi...

miért hallgat az, kinek beszélnie kéne?
Lore - 2005 december. 20. 19:59:15

és tényleg, miért? miért nem töltesz meg oldalakat betűkkel, bölcs gondolatokkal, hogy legyen valami igazi érték, amit érdemes olvasni? annyira jó olvasni, amiket írsz! annyi gondolatot szülnek! és többször is elolvasom ugyanazokat, de már várok, nagyon várok valami újat tőled. valami olyat, ami annyira megfogja az embert, mint az eddigi írásaid. lehet az embernek bármennyi gondja, szomorúsága, elolvassa, amit írtál és soraid teljesen magával ragadják. kicibálják sötét gondolataiból, nem hagyják másra gondolni, csak az általad leírtakra.
szóval van olyan, akinek muszáj írnia, mert nála több érzést és mélységet más nem tud írni helyette, és ha ő nem teszi meg, nem írja le e gondolatait, akkor azok örökre elvesznek a világ számára.
várom azt, hogy olvashassak tőled bármi újat!
nagyon várom...