Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
A kábulat oszlik [07-02-07]
Gondolatmenet [06-05-30]
Reményvesztve [05-10-21]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



MEGBÉKÉLÉS VÁLÁS UTÁN
Mindennapi mindenfélék - T.Mary - 2005. február 22.

Amikor sikerül megbékélni az életünkkel,és elfogadjuk döntéseinket(főleg a roszakat)a haragra fecsérelt energiáinkat vetítsük inkább gyermekeinkre.Ha felnőnek jó szívvel jusson eszükbe gyermekkoruk.Az ölelésünk ,a fészek melege,amit köteleségünk megadni nekik.A magukra maradottaknak kétszeresen!!Hogy érezzék,ölünknél nincs biztonságossbb hely a világon.Hogy a "mamaszag"mindig velük maradjon az úton,melyen mi indítjuk őket.Hogyha felnőttként ránk gondolnak ne a keserűség és a düh jusson eszükbe rólunk.Hanem a sütemény illata,a vasalt ruhák ropogása,a fortély hogyan lehet a semmiből,a szegénységől varázsolni,a szürke hétköznapokat ünnepekké tenni.Emlékezzenek az eleven tűzre ,melyet a szeretet táplált.Megkell tanulnunk,hogy a "mifélénknek"elsősorban az a dolga itt,hogy önmagunkat a gyermekeinkben valósítsuk meg.Mert az otthon,a fészekmeleg megteremtése,a gyerekek felnevelése is életmű.És egy egyedül maradt nőnek ez a legnagyobb kihívás,amit csak adhat az élet.Ha életnyűtt öregasszonyok leszünk,büszkén mondhassák gyermekeink:ez az én mamám!Aki sose kér,mindig ad.Aki sose szid,mindig szeret.Aki sose rombol,mindig teremt.Értem,magáért,mindenkiért.
Ne hidd,hogy feminista zagyvaságok ezek!A férfinépet sem akarom sárba tiporni.Sőt!Csak vegyük észre végre,hogy a mi elbaltázott lépéseink legnagyobb áldozatai ők.Elfelejtjük amikor kilépünk,menekülünk egymás életéből.Amikor úgy gondoljuk nincs már keresnivalónk egymás életében.Ezért hát igyekeznünk kell a jelenben a legaljasabb helyzetből is a lehető legjobbat kihozni.Ne engedjük,hogy az"elfecséreltnek hitt"évek befolyásolják a jövőt.Hogy ellopják az erőnket.Befészkeljék magukat a gondolatainkba a negatív emlékek.Rá se rándítsunk,hogy ellopott egy darbot a lelkemből,és belülről falta azt.Inkább tanuljunk.Tanuljuk meg belőle ,hogy hol voltam sebezhető.Mi az amit általa tanultam.Az összetartozás lelpe alá mi mindent rejtettünk el éveken át,Mert így lettünk lassan egymás energiavámpírjai.Kis okoskodásainkkal,a minden úgy van jól ahogy én elképzeléseinkkel.Egymásra zúdítottuk gondjainkat ,leamortizálva ezzel saját lelkünket.Belemásztunk és tönkretettük egymás életét.
Ha viszont MOST AZONNAL elhatározzuk,hogy a szeretet és a megbocsátás erejével élünk tovább,többé sem őket sem bennünket nem fenyeget a veszély,hogy összeroppanunk a terhek allatt.

T.Mary


szia
Tibcee - 2005 február. 25. 23:27:22

Ez is nagyon tetszik bár én soha nem szeretném megtapasztalni ezt az érzést... Rég hallottam felőled,majd gyere ha tudsz!