|
|
|
|
Az életszemüveg
Mindennapi mindenfélék - T.Mary - 2005. február 9.
Életszemüvegeink sokasága végtelen.Lehetünk rózsaszín szerelmesek,bíborvörös dühősek,lila reménykedők,sárga okoskodok,zöd féltékenyek.
De bármilyen életszemüveget is hordjunk,ne felejsük el,hogy mindig mást látunk vele,mint ami valójában a valóság.
A baj csak az,hogy sosem önmagunkat látjuk szemüvegünk párás üvegén keresztül.Felvesszük az életszemüveget és elkezdünk mélyre ásni,kutakodni,rávilágítani másokra.
Bebújunk egónk páncélja mögé és a szemüveget viselve azt hisszük mi mások vagyunk.
Megnőnek a legapróbb hibák.
Pár percre ledobva a szemüveget emelkedjünk magunk fölé.Kezdjünk el látni.Önnálóan,önmagunkat.Ki vagyok én?Milyen vagyok én?
Mindanyian elkövetjük azt a hibát,amit a szemüveg "tartós viselése"okoz,mintegy mellékhatásként.Azt,hogy nincs rálátásom önmagamra.Az összefüggéseket,a hibákat csak másokban keresem.Addig hordom a szemüveget,hogy a végén "vakká"válok,és csak későn ébredek rá mi mindent rontottam el én az életemben.Hol csaptam be önmagam,mert talán nem is mások csaptak be.
Ha levesszük a szemüveget,talán lehetünk egyszerre önmagunk életének bírái és tanúi.
Az önbecsapásokat(amelyekről talán néha nem is tudjuk,hogy azok)leleplezhetjük.
Semmivel sem vagyunk azonosak.Sem gyengességel,sem gyávasággal,sem gőggel.
Ha levetjük a szemüveget,vele együtt levetjük az egónkat is és lehetőségünk lesz visszatalálni önmagunkhoz.
T.Mary
részlet egy"majdnem kész"könyvből
|
|
|
|
|
|
