Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Álom [11-06-10]
Egy lyány szerelme [06-03-05]
A sárkány [05-11-22]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



…mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy, mindig ugyanott…
Mindennapi mindenfélék - détéel - 2003. december 8.

A pszichológiának igen sok ága van, és nyílván minden egyes ágnak megvan a maga szépsége. Nem tudom, hogy ez a tudomány ismeri-e, esetleg elismeri-e külön területként azon emberek viselkedésének kutatását, akik ma hazánkbeli meccset néznek. Tartok tőle, nem létezik ilyen szakterület. Minden bizonnyal szükség sincs rá, bár lehet, hogy lenne némi esély így megelőzni a „szélsőséges nézőtéri megnyilvánulásként” eufemizmált zsidózást, cigányozást, niggerezést, illetve ezeknek fizikai megnyilvánulását, amikor mondjuk Fradi-mezben ülő kínaiakat ütöttek másik Fradi-mezben ugráló nem kínaiak. Ha valaki mégis a nézőtéri verbális és fizikai erőszak hátterét kutatná, akkor annak minden bizonnyal az egész pályáját erre kéne áldoznia. Én mégis arra vállalkozom, hogy így, egy ültő helyemben írjak erről, persze csak olyan mélységben, amilyenre egy háromoldalas házi dolgozat és egy kis gondolkodás lehetőséget adhat.

Gyakran eltűnődtem már azon, miért jó nekem, meg persze más hasonszőrűeknek hogy labdarúgómeccsre járunk. Hogy másoknak miért jó, azt persze nem tudhatom, de veszem magamnak a bátorságot, hogy átlagos meccslátogatónak nevezzem ki magam. Erre egyrészt az jogosít fel, hogy a legtöbb általam ismert drukker hozzám hasonlóan főiskolát vagy egyetemet végzett, és értelmiségi munkakörben dolgozik, másrészt, hogy praktikus ember vagyok, aki szeret önmagával és saját tapasztalataival példálózni, hogy ne kelljen másokat megkérdeznie.
Viselkedésem, vagyis a meccslátogatás triviális magyarázata lehet, hogy azért nézem a focit, mert szeretem. De hozzá kell tenni egy unalomig elcsépelt, ám igaz megjegyzést: ami itthon megy, az nem foci. És ennek a közhelyszámba menő kitételnek itt jelentősége is van, ugyanis a hazai bajnokságban zajló meccseknek csak a szabályai hasonlóak azokhoz a meccsekhez, amelyeket mondjuk a német bajnokságban játszanak. Vagyis labdarúgás van itthon, esetleg magyarfoci van itthon, de foci, az nincs. Ha a focit szeretném, akkor negyvenegy tévécsatornám egyikén néznék meccseket. De nem, sőt: én egy olyan néző vagyok, aki - kövezz meg, ó Hegyi Iván! – még életében nem látott egy teljes olasz, spanyol, német vagy angol bajnoki meccset.
A játék hát kizárva. Akkor a hangulat. Ez már közelebb van az igazsághoz. Szeretem azt, hogy kimegyek abba az ütött-kopott stadionba, még vagy négyszáz másik marhával egyetemben és nézem huszonkét jobb vagy rosszabb sorsra érdemes fiatalember csetlés-botlását. Az atmoszféra időnként tényleg nem rossz, hallani vicces megszólalásokat, látni ugyanazokat az embereket nem rossz dolog. Kéthetente meccsre menni és gátlás nélkül okosakat mondani, esetleg őszintén haragudni pár percig szintén jó érzés. Persze mindig mindenki ugyanazt mondja, de ez nem számít.
De hogy ne lehessen mindent a hangulatra fogni, hozzá kell tenni, hogy van, ami azért tönkreteszi. Sokkal inkább, mint amennyire ezt a jó játékot elrontja a sok rossz focista. Mert velünk szemben pár százan – néha annyian se - zsidóznak, kurvaanyáznak, auschwitzbavonatoznak. És én ilyenkor már sokkal rosszabbul érzem magam, mint a meccs előtt.
Szóval sem a játék, sem a hangulat. Ráadásul drága is. De akkor mi visz rá a meccslátogatásra? Mert tény: az utóbbi években csak akkor hagytam ki meccset, ha nem voltam Magyarországon, esetleg nagyon beteg voltam. Eshet hó, jégeső, lehet mínusz tíz, kinn vagyok, és az a néhány száz, aki még kitart, ők is ott vannak. A meccsnek semmi tétje, nem változtat semmin sem, ezt a játékosok is tudják, úgy is játszanak, én mégis kinn vagyok.
A meccslátogatóra hathat a szokás hatalma. Rendszerető ember vagyok, a szokás rabja is. Szeretem, ha van valami, ami ciklikusságot ad az életemnek. Hiszen a foci már ad viszonyítási alapot a hétvégéimnek. Hazai hétvége jön vagy vidéki? Ha hazai, az azt jelenti, hogy szombat délután öttől kilencig nincs időm a barátnőmre, a barátaimra, nincs mozi vagy buli, én meccsen vagyok. A vidéki hétvége jelentése: Van egy szabad szombatom! És így két hétre előre tudom, mit csinálok. Kiszámíthatóbbá teszi az életet a foci.


1 2 következő

Koalák az Antarktisz jegén
Tamás - 2003 december. 9. 02:52:20

Ha hihetnénk az általad lefestett idilli képnek, akkor valószínűleg bárki beleegyezne abba, hogy állami sok-sok állami milliárdból működjön ez az egész romhalmaz, hiszen a focirajongóknál jóval jelentéktelenebb kisebbségek (pl. a miniszterelnök nevelt lányai) szórakozását is finanszírozza az állam. Szerinted a foci olyan, mint a koalák: elég buták, rettentően lassúak, de mégis szeretetreméltók, akikhez érdemes kéthetente kiballagni az állatkertbe, néhány órát csendesen elunatkozni a ketrecük előtt, hazamenni. Csakhogy a magyar foci olyan, mintha a koalákat az Antarktiszon szeretnénk elszállásolni, egyrészt megdöglenek maguktól, másrészt rohadt sokba kerülnek, ráadásul megzabálják őket a pingvinek (időnként a látogatókat, sőt a környéken járókat is). Ezzel lassan kifuttatva ezt a gyönyörű asszociációt – természetesen azokat a bizonyos Fradi-közeli úriembereket értem pingvin alatt, akik évek hosszú sora óta büntetlenül zsidózhatnak, cigányozhatnak a pálya szélén teljes biztonságban. Azt kell mondanom, hogy ilyen körülmények között – minden tisztelettel a hobbid iránt – a magyar foci ne élhessen állami pénzből, tartsa el magát, vagy süllyedjen el megérdemelt feledés homályába.

Hajaj
hannoca - 2003 december. 9. 07:40:59

Ez a sok szeretetreméltó ember... A Tamásnak nagyon igaza van. Csak a végén fenyegettél meg egy kicsit, hogyha elvesszük tőlük a titkos kis szokásukat, ahol önmaguk lehetnek (??? zsidózva vagy nem) (a barátnőddel nem vagy önmagad, sokféle önmaga van az embernek, másmilyen vagyok veled, és a pasimmal, és a nyelvész haverpajtásaimmal) társadalmi szerep nélkül (??? és mi van az önmeghatározással a társadalomhoz, többiekhez képest; minden szerep) szóval, akkor majd más szokások után kell nézniük, frusztáltan, nem is szeretnék elébük kerülni, mégha most éppen nincs is rajtam sárga csillag (pizsamában vagyok)
Egyébként én megértem a foci hangulatot, de nekem épp oly jó egy nagy szabad téri kivetítő, azon legalább mozognak az emberek. (magyar foci - diavetítés, vb-foci - mozgófilm) (csakhogy nekem is legyen, egy ugyan nem kidolgozott, de legalább olyan aranyos hasonlatom, mint a reggelinevettető Tamásnak)

öngólom
ddani - 2003 december. 9. 09:02:03

kicsit sok ebben a mégis-mégse, a téma abszurditását alátámasztandó (?) talán ez lehetett a cél, nemtom. foci, a magyar, a sajnos-, arra én szívemszerint adóforintot, percet, lelkesedést nemigen annyira áldoznék, reá. nem azért, mert egy silány vacak, elvégre a fotball-élvonal eseményeit is vastagon leszarom, hanem sokkal inkább a fentebb is ideemlegetett okok, ti. rasszista neoseggfej megnyilvánulások, és az egész savanyú izzadsággőze mögött pöffeszkedő szánalmas szubkultúra okán, na azért. inkább fogyassz pornót, igyál ipari szeszt és/vagy írj az amatőrre, semmint.
na, mára megvolt a konstruktív kritike :-))