Szerencsére van jó néhány társaság, amely autóbuszaival rendelkezésre áll, s megtaláltam közöttük a nekem tetszőt. A magas hőmérséklet miatt jobb volt éjjel utazni. Kolozsvárra érkezvén a kora hajnali órákban az utcák kihaltak voltak. Hátizsákkal, táskával felmálházva indultam az ismeretlen felé. Amikor megpillantottam bandukolásom közepette a centrum táblát, néhány korai kelő, munkába igyekvő is feltűnt. Egy autóbusz megállóhoz érve, indításként megvettem a két jegyet. Hogyan és merre kérdésemre egy román férfiúhoz vezetett jobb sorsom. Roppant segítőkésznek bizonyult, s megkérdezte a körülöttünk állókat akad-e közöttük magyar. Így útbaigazítást nyervén felszálltam az egyik buszra, s elérkeztem egy távolsági gyülekező helyre. Ezek nem egyszerű autóbusz megállók. A járatok igen ritkák, s munkanélkli, járművel rendelkező, vagy csupán egyedül utazó személyek fuvarozással szereznek így pénzt kiegészítve az ottani taxi szolgáltatásokat. A beérkező autóbusz részemre nem nyert, s várakozás közben odajött egy férfiú, s közöltem vele: Vlaha. Magyarfenes román megfelelőjének hallatán bólintott, tett egy kört, s az utasokat összegyűjtve intett, hogy menjek én is. Megtudtam így a hírből ismert \"alkalmival\" történő utazást. Odaérkezvén felajánlottam neki 3 db 50.000 lejes bankót, melyből egyet elvett. Ez a kb 400 Ft-os fuvardíj neki megfelelt, nem kihasználva a helyzetet a Dacia tovább haladt ex útitársaimmal. Az utcán az első embertől megkérdeztem, hogy hol az óvoda. Tudtam onnan jobbra a 2. ház Iza szüleinek lakása. Könnyen megtalálván Őket meglepetést okozva benyitottam. Lepakolva, lefürödve mindjárt nyakamba is vettem a falut és a környező hegyeket, mezőt. Hamarosan majd mindenki megismert a környéken. Pestiként tetszett nemcsak a kis csöndes, festőien szép falu, hanem az ott élő emberek nyitottsága is. Köszönni mindenkinek természetesnek tűnt, szóba elegyedni idegenekkel nem okozott gondot. Napról napra bejártam mindent, a környező falvakat is. Kaptam egy kerékpárt is, mely még inkább megnyitotta a teret. Így indultam el Torda irányába is, amely 45 km. Kisebb baleset ért, egy kavicson kivágódva, némi horzsolást szereztem....Erre mondják akinek esze van, a kőfejő környékén tolja, mint a szamárkórót vivő szekérre sem jó felülni, mert igen szúrós. A biciklim hadirokkant lett így toltam az út java részén, s lejtőin a szerpentinnek ültem fel olykor. A hasadék bejáratát így kb 2 km-es távolságból néztem meg, s fürödtem meg az Aranyos-patakban. Kifáradva, késő este érkeztem \"haza\", de jóleső érzéssel. Hétvégi programom így a hasadék újbóli látogatása lett, csak nem egyedül. Az ottaniaktól a \"nagyon szépet\" átvéve azt mondom \"de vagány\". A helyiek között egyre több ismerősöm lett. Az immár közel ismerős család mellett haverkodtam össze Istvánnal, aki mesélt a növényekről sokat, mert náluk a tüzelő vásárlásokhoz az iskolában 5 kg-s gyógynövény begyűjtési kvóta volt. Józsi, az egykori középiskolai tanár, aki a forradalom után építési vállalkozóként jó pénzt keresve menekült egy idő után a falu felé a városból. Pontosabban a falu környéki hegyeket, legelőket, patakokat, tavat vette meg. Ott él spártai körülmények között magányosan juhászával. Véletlenül találkoztam vele, mikor a juhsajtot szállította nekik, s mutatkoztam be egy hülye pestiként, aki menekült a nagyvárosból. Ennek köszönhetem vendéglátását, s nyerek hozzá bármikor bebocsájtást. A helyiek elmeséléseiből sajnos java részt negatív élményeket hallottam orsszágunkról, rólunk itt élőkről. Megtapasztaltam hagyománytiszteletüket, intenditásuk megőrzését. Szerencsés időpontban érkeztem, mert volt egy három napos rendezvénysorozat is. Nemzetközi néptánctalálkozóval egybekötve. Évente vannak a falu napok, így a 85 éves mamóka is elment este tábortüzet nézni, s hallgatni egy kis techno zenét...Szókincsem most sem bő román nyelvből, mégis vágyom rá, hogy legközelebb újra útra keljek abba az irányba. Már tudom milyen micset enni, szójárásukat is ismerem, s rengeteg felfedezni való vár még.

előző 1 2