 |
Mese
Mindennapi mindenfélék - Tamás - 2002. november 8.
de tényleg volt ilyen
Ma reggel (de. 10 felé), Újlipót, kávézó, borongás. Belép két figura, Stan ás Pan - gyakori páros -, mindehova jut egy Stan és Pan. Pan szürke zakóban és ingben, posztónadrágban, piros pöttyös szatyorral. Csak ő köszön, kézcsók, míg a másik gondosan összehajtogatja pufajkáját, a sálat begyűri kabátja ujjába, kér valami szénsavmentest: almalé.
Egy kávét is kérnek még, illetve csak kér, a kicsi - lehet közöttük vagy huszonöt év - csak csöndesen kortyolgatja az almalevet. Nem szólnak semmit, merev a tartás, láthatóan furcsa, idegen környezet, csak hátulról és profilból látszódnak, de úgysem történik semmi. Kollégák, vagy apa és fia. Apa a főnök. A fiú biztos az anyjára ütött, hasonlítani, azt nem. Madárcsont kontra erős kéz tömpe ujjakkal.
Közben elfogyott a kávé, a lé meg még félig. Feláll, a másik ugrik, gyorsan iszik, láthatóan nincs idő befejezni, a haja, a szakálla minden szála másfelé áll, fakó, zsíros.
Már rajta a sildes sapka, kezében a szatyor, a kabátot felsegíti. Nem kell az a sál, nincs olyan hideg. Még egy korty, az ajtó nyílik, hideg van.
Fejezd be nyugodtan, megvárlak. Kezicsókolom, viszlát. Maradt két deci. Az utcán elsétál Almási Miklós. Ő most erről jól lemaradt.
|
|
|
