Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Szép magyar vidék [06-03-08]
Mi az a... [06-01-04]
NAGY VIZSGAIDŐSZAK [01-05-25]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



önkínzás, csapó egy
Mindennapi mindenfélék - ddani - 2002. március 31.

egy ideje cefetül vagyok. itthon punnyadok a csipsz mellett a tévé előtt, lassan az arcomra szárad a kérges zsír. ha nyár lenne, akkor egy ventillátor ráérősen suhogó lapátjai körül dongnának a böglyök, de még nincs nyár. a tévém örök.

nézem, és olyan mint egy túlélőtábor, mindenféle butaságon vezetnek át, és átesek. ha az eszmék az elme vírusai, a kábeltévé egy kozmikus pöcegödör, persze a maga mélységeivel. a külföldibb csatornák más színvilágban, más ikonokkal és ugyanazt a sódert, csak mégis viccesebb a kínai lagzilajcsi-só, azt nem értem legalább, üdítően bizarr. a politika meg, ez konkrétan a való világból (a múltkor lementem visszaváltani az üvegeket, megesik), szóval a politika halott, ez volt a plakátra írva, meg egy fektetett nyolcast formázó Möbius-szalag. ánégyes, fénymásolt, nagybetűs, bold. celluxolt, obszcén üzenet a lámpaoszlopon, primkó, mint egy ájlávjú, ezt már a tévében láttam. segélykiáltás, zuhanórepülés, idilli hangkép és végeérhetetlen adatfelsorolások közé nyesve, nyesegetve. bús a véglény, ha borzad a hús, és cigarettacsonkot füstölve a készülék hangszórójába, étel- meg italáldozatot rejt magába a nappali házioltárja előtt, vagy ha kevésbé apokaliptikus alkat, akkor csatornát vált. mindig van depis zeném, hogy felváltsa a bugyuta szöveget, és viszont. zavar a szobapapucs. baj van épülőben, amikor tudatosul, hogy olyan otthon, mint a kórházban. na jó, nyilván komfortosabb és alig fordul elő lerobbant senior citizen, de a fíling megvan, sivár dö vörld. ha kontrollált adatsorok érnek, mint például könyv, ilyesmi, úgy peregnek szét a lapok a fejemben, mint a takonyfakasztó tavaszi szélsüvítésben a tavalyi szaros levelek. ilyenkor aztán ihatja az ember a kamillát, eheti a hecsedlit. vírus van, és néha odakint még süt a nap, már tudjuk, melyik Kispál-albumot kell ilyenkor föltenni (mint tavalyelőtt, vagy azelőtt...) meg hogy elmúlik. meggyógyít, a csönd.

az a baj a lemurral, hogy bár könnyen tartható a lakásban és viszonylag strapabíró, szapora, ennek a kis majomforma rágcsálónak lelke van. hogyha elválasztják a társától, még ha mondjuk külön ketrecben vagy üvegterráriumban is laktak egy darabig, bizonyos lelki kötődésre következtethetünk az állat későbbi viselkedéséből. a hím lemur váltakozóan két állapot között vacillál: hol nyughatatlanul viszketeg és kiszámíthatatlan, hol meg éppenséggel teljes passzivitásba süllyed, már-már a lemur-katatóniának nevezhető bambaságba. ebből következően vedleni kezd, majd elhízik,neurotikus lesz és potenciazavarral küszködik. ennyi, baszhatjuk a makit, mehet ki a kukára a tavalyi karácsonyfa-vázzal, többet ilyen prodzsektbe se kezdek.