|
|
|
|
A Virág
Mélyértelmű - manna - 2006. augusztus 6.
Ott állt egymagában, istenem de egymagában a kis rózsa. Vörös volt, és száraz de mégis gyönyörű. Azt éreztem, hogy az enyém senki másé, csak az enyém! Mintha mondani akarna valamit! És közelebb hajoltam hozzá.
Ekkor belekapott a szirmaiba hideg pusztai szél! De még mindig, mondani szeretne valamit!
Dalolj , dalolj csak kisvirág. Mond csak el nekem, mi nyomja a te kis lelkedet?
De már késő ,a szirmait elvitte a szél!
Virág, állj meg! Virág! Mond el, mond el !-futottam utána.
Már késő!- és akkor visszanéztem a árván maradt szárra. Ó hát rájöttem a titkotdra!
De ne félj, nem mondom el senkinek, megőrzöm itt a lelkem mélyén!
És tudd meg én soha nem lesz a pusztában egyedül maradt rózsa!
És Te, te aki ezt olvassa! Figyelj jól rám!
Ne maradj egyedül a világban, soha!!!
Hisz nincs is annál nagyobb fájdalom az életben, mikor árva virággá válunk!
|
|
|
|
|
|
