|
|
|
|
Alkalmi játékok
Mélyértelmű - Finna - 2006. július 24.
Emberi lélek: Ne tegyél úgy, mintha egy jósdába ülnél és kártyalapokat kevergetnél. Ez nem illik a lényedhez.
Állati lélek: Rendben van, elmegyek. (Orra alatt.) Aminek el kell jönnie, az el is fog jönni.
Emberi lélek: Te, kezdesz idegesíteni. Valójában mit akarsz megtudni tőlem? Mire vagy kíváncsi?
Állati lélek: Végig akarom nézni az Újrakezdést… Előttünk lejátszódik újra az evolúció, de olyan lesz, mintha csak percek telnének el. Iszonyatos képek cikáznak majd előttünk, de minden egyes pillanat érzékelhető lesz. A vége közeledtével megtapasztalhatjuk az oszlást, mely után olyan új csírázás kezdődik, mint először, s az előtt, s amaz előtt is. De ebből már csak annyit fogunk látni, mint egyetlen csepp víz futása a levélen. Akkor teszem fel neked az utolsó kérdést. Akkor majd megtudod, mire vagyok kíváncsi…
Emberi lélek: Megható monológ volt. Nem lenne jobb most feltenned az „utolsó kérdésedet”? Megkímélnéd magad is, és legfőképp engem. Persze, ha akarod…
Állati lélek: Még találkozunk…
Emberi lélek: Ja-ja…
2028. januárja
Emberi lélek: Hé! Hééééé! Mit műveltek?? Hát béküljetek ki! Hiszen semmi okotok nem… Ott mit akarsz?! Tedd le azt. Mondom, hogy tedd le! Ne!! Ezt elszúrtad. Nem értesz semmit?... Úristen, ti meg hova indultok azzal? Na állj! Elég. Gyerünk…
Állati lélek: Úgy látom, gondok akadtak.
Emberi lélek: (Fintorogva.) Újra együtt? Tűnj el! Semmi keresnivalód itt. Az Állataidból már csak alig tizenöt faj kóborol. Nem izgatod magad, mi? - Hé!!!!! Hagyjátok abba azt! Mind…
Állati lélek: Vége. Nincs több értelme annak, amit csinálsz. Állj le. Eljött az idő.
Emberi lélek: Milyen idő?!
Hirtelen eltűnik minden, csak homoktenger marad.
Emberi lélek: Hová tűntek? Mit csináltál velük?!
Állati lélek: Én, semmit. Ez csak a rend a zűrzavarban. Nem ismered fel?
Emberi lélek: Hát, lehetek őszinte? … Nem.
Állati lélek: Már nem sokat kell várnunk, s elkezdődik minden. Figyelj jól…nem! Nem is kell, úgysem tehetsz mást.
Pár perc, s elmosódik a távoli és a közeli. Nem marad semmi élesen.
Majd képek peregnek megfoghatatlanul gyorsan, melyeket a látás nem képes
érzékelni, csak a gondolat.
Állati lélek: Rémálmok tükre…azt hiszem.
Emberi lélek: Mikor lesz vége?! Vállalom a pusztulást!
Állati lélek: Máris, máris. Nyugalom. Ülj le. Mindjárt megszűnik.
Megáll a képfolyam.
Emberi lélek: Istenem. Pihenjünk. Sokat…pihenjünk. Csak üljünk itt.
Állati lélek: Rendben. Pihenjünk………..Öömm…kérdezhetnék valamit?
Emberi lélek: (Kimerülten.) Igen. Amit akarsz.
Állati lélek: Hogy tetszett a mamut, te szemét!?
Ebben a pillanatban minden eloszlik, mint egy füstgolyó.
A Mindentlátó: (Görcsösen röhög.) Kezdem már unni ezeket a játékokat. Nem tudok kitalálni semmi újat. Ráadásul lassan egy ilyen tréfa a teljes szellemi leépülésemhez vezethet. Le kell, hogy álljak. De azért csak jó valamire… (Hirtelen felhúzza az orrát.) Ho-ho! Honnan jön ez az irdatlan bűz? Megyek megnézem…
|
|
|
|
|
|
