Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Bánat [11-06-10]
A csalódott szerelem [06-03-15]
Bulizom [03-07-05]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Alkalmi játékok
Mélyértelmű - Finna - 2006. július 24.

2000. februárja


Emberi lélek: …nincs kiterjedésem. Nincs magasságom. Szélességemben sem mutatok igazán…sőt! Mozgásom viszont határozottan van. Legalábbis úgy érzem… Persze lehet, hogy merev vagyok, mint egy földdarab. Azt mondhatom, hogy feladataim vannak, melyeket mindig el kell végezzek. Ha nem teszek semmit, ki tesz? Vagy egyáltalán mi? Én igazából ki is…

Állati lélek: Egy nyavalygó. Tele vagy gonddal, mi?

Emberi lélek: Ki a fene vagy?

Állati lélek: Az vagyok, akit éppen látsz.

Emberi lélek: Vicces nagyon. Hagyj engem gondolkodni!... És egyébként honnan kerültél ide? Te vagy az ügyeletes szellem?

Állati lélek: Magam sem tudom, hogy miből vagyok. Csak amit teszek, azt tudom értelmezni. Tudod, az egyetlen komoly gondom, hogy még nem találtam ki a megfelelő formámat. Ha már itt járunk, egy ideje már hallgatom a szavaidat, és úgy hiszem, te se nagyon tudod, hogy mi vagy?

Emberi lélek: Nem. De remélem, rájövök egyszer. Végül is sosem pusztulok el.

Állati lélek: Örülök a hírnek.

Emberi lélek: (Halkan.) Vajon ki lehet ez az elmés lény a világon?

Állati lélek: Azt hiszem, te furakodsz az Emberi testbe, s elég érdekesen formálod azt a saját ízlésed szerint.

Emberi lélek: Szóval sikerült felfedned a kilétem. Sőt, véleményt is adsz! Mérget vennék rá, hogy te az Állatnak vagy a megrontója. Tévedek?

Állati lélek: Tisztáztuk egymást. Én megyek is…

Emberi lélek: Remek……. Várj csak?

Állati lélek: Hallgatlak.

Emberi lélek: Az az érzésem, hogy valamit akartál nekem mondani. Ezt le sem tagadhatod.

Állati lélek: Öömm…semmi. Talán fel akartam hívni a figyelmedet.

Emberi lélek: Kíváncsi vagyok. Tényleg.

Állati lélek: Hát lehet, hogy nem is leszel annyira örökéletű.

Emberi lélek: Szörnyen megriasztasz!

Állati lélek: Biztosan tudtam, hogy nem veszed komolyan. Nem is lepődöm meg.

Emberi lélek: Na jó. Beszélgessünk. Gyerünk, mondj el mindent.

Állati lélek: A legfontosabb probléma az, hogy az évmilliók során majdnem teljesen irányításod alá vetted az embert. Nem gondolkodtál, csak folytál az árral. Az Embereid meg sodródtak bele az általuk civilizációnak nevezett gödörbe. Egyre jobban töltötted meg őket a tudással, az érzelmek kifogyhatatlan sokaságával. És a test, amit formáltál és formálsz, nem volt képes önálló létre, hiszen te adtad meg nekik magaddal az Egyet, az Egységet. Az Embered máshogy is alakulhatott volna, de te, mint a teste melletti másik elem, alapvetően romlott vagy, így lett az Emberek nagy hányada sorvadt.

Emberi lélek: Ha-ha! Tekintsd meg az Állataidat, hogyan élnek! Nézd meg, mit jelentenek az Embereimhez képest! Látsz valami különbséget? Az Állataid még mindig sokkal többen vannak, mégis az Emberi test uralja a világot – az én érzelmeimmel. Amúgy az Emberek száma csak nőtt. S igen! Igazad van, tényleg irányítom őket… És azt hiszem, teljesen.

Állati lélek: Bolond.

Emberi lélek: Mély tudást adtam, bolond vagyok? Mély érzelmeket adtam, mond, bolond vagyok? Te mit adtál a szerencsétleneknek. Vad dühöt. Nyüszítő félelmet. Állandó bolyongást.

Állati lélek: Én csak életet adtam, s adhattam az enyéimnek. Ez volt a küszöb, amelyen nem léphettem át.

Emberi lélek: Valahogy ezt elnézted, hiszen az Állataidnak is vannak érzelmei. Egymástól megriadnak. Szeretik utódaikat és vigyáznak rájuk. Egymást kergetik haragból és egymást befogadják. Ez mind mi?

Állati lélek: Ez maga a Lét.

Emberi lélek: Tehát azt akarod mondani, hogy ezen a „küszöbön” én túlléptem.