Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Édesanyámnak [05-05-12]
Relikvia [02-01-08]
Nem szeretem [01-12-21]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Születésnapomra
Mélyértelmű - Xiam - 2006. május 22.

"Hogy én mit szeretnék?
Egy nem létezőt.
Kisded álmaimban élek így húsz felé is.. Mi húsz felé? Húsz évesen.
Talán a fogtündér egyszer engem is megszán.. Talán a Télapó veszi a fáradságot, és az én levelemet is elolvassa.. Talán gyorsabb a pokol postázója.."


8 nap múlva lesz, de még senki sem érdeklődött vágyaim felől.
Hát.. De majd én! Magad ura, ha szolgád nincsen! Hát van!
Csendben pancsolok a kádban úgy éjfél felé.. Ilyenkor csak én vagyok a házban. Mint egy túlméretezett elefánt-macska próbálok közlekedni a lépcsőn. Általában sikerül épségben az ágyamhoz érni, és nem lefejelve a falat, elterülni rajta. Gondolkodom, gondolkodom..
Mielőtt végleg elnyomna értelmetlen álmaim egyike, kaján vigyorral üdvözlöm forradalmi ötletem. Felpattanok, tétován keresem telefonom. Percek múltán már örülök, hogy nem találom meg, hiszen mindig elfelejtem.. Nincs már kit felhívni. Odakuporodom az ágy szélére, térdemet fejem alá húzom, hintázok.

Hogy mégis mit szeretnék?

Valakit.
Valakit, aki átsuhan a vízen, aki kiválik az időből, kinek átlátszó bőrén szikrázik a nap.
Valaki, aki nem kérdezi, ki vagyok. Nem kérdezi, honnan jöttem. Nem érdekli mi a múltam, vagy a jelenem, és a jövőm is teljesen hidegen hagyja.
Egy olyas valaki, aki csak van. Reggel kávéillatú kézzel ébreszt, ebéd után meggyújtja a cigarettám, és este jázminmintás takaróval fedi testem.
Egy olyas valaki, aki, ha dühös vagyok, és kővel akarom bedobni más ablakát, hát egy hatalmas kavicsot nyom a kezembe.
Egy olyas valaki, aki, ha idegtől remegő kézzel dülöngélek a folyosón, akkor egy padot tettet oda, hogy megpihenjek.
Egy olyas valaki, aki nem kérdez. Aki keveset beszél. Miért beszélne? Minek az? Nincs értelmetlenebb, üresebb ebben a kurva életben, mint a szó, a szavak!

Szeretem a Duna-partot.
Ülni betonstégen. De egyedül.. egyedül.. fájdalmas.
De ha lenne az a valaki! Minden más lenne..
Ketten ülnénk, persze némán.. Hiszen csak így lehet élvezni a szellő, a nád, és a víz harmóniáját.
Minek oda a zajos emberi hang? Nem hiányzik..

Hogy én mit szeretnék?
Egy nem létezőt.
Kisded álmaimban élek így húsz felé is.. Mi húsz felé? Húsz évesen.
Talán a fogtündér egyszer engem is megszán.. Talán a Télapó veszi a fáradságot, és az én levelemet is elolvassa.. Talán gyorsabb a pokol postázója..
Valakit szeretnék, aki nem kérdez. Valakit, aki akkor szól, amikor kell. Valakit, aki akkor üt arcon, amikor kell, és akkor ölel meg, amikor szükségem van rá..
Valaki, aki ha lát értelmet még, csak akkor fogja meg a karom, hogy a metróba szálljak, ne a sínekre.
Háát.. Én idén igazából ezt szeretném szülinapomra.