Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
vicc [13-08-23]
Első látásra szerelem [06-03-05]
Cím nélküli töredék [03-02-02]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Öngyilkosság...
Mélyértelmű - Ewelin - 2006. április 24.

Öngyilkosság…

…..csak álltam a kapunál néztem szembe Lelkemmel néztem mily görcsösen,komolyul áll előttem, s kiabáltam ,kiabáltam egyre jobban, egyre hangosabban:
-Hallod?
Választ viszont aznap este nem kaptam tőle…remegő testtel , s átforgott szemekkel néztem előre, néztem át a kapun, néztem a semmibe, néztem s láttam dülledt szemeivel nézett rám, nézett mereven nem szólt…nem szólt, s nem is mozdult semmit ,nem mozdul csak néz s csak néz megdermedve csak bámul rám- gondolataim is benne rejlenek, szinte kirajzolódnak arcán a piszkos, durva, s visszataszító dolgok karjai, szárnyái ,melyek átjárják agyam görbe, kanyargós, mély féltekeit. Csak futnak, futkároznak, mint felhevült parázsdarabka, ki éppen családjából az égő fák szívőből pattant ki, kipattant, s szikrázott, erőse, egyre jobban….rohant, csak rohant előre, s nem tudta merre nem tudta miért, csak rohant észt veszve rohant a semmibe, érezte hogy végtelen , érezte hogy szabad, érezte hogy ennyi volt, s azt is hogy lesz tovább .. ő kérte volna h állítsátok meg , de szavaira, mocskos, bűnös szavaira nem figyelt a nép, nem figyelt, mert mocskos, mocskos ez a kurva nép…nem érezheti az érzést, melyet gondolatim éreznek, hisz nem hallja őket senki, nem látja őket senki…És én még mindig csak álltam, remegő lábakkal, s vérző, könnyező szívvel kiáltottam, amit érzek, közben szememben a vér , a harag, a düh gyűlt össze, s éreztem elvesztem, éreztem tétlenségem, éreztem h ennyi volt éreztem h vége vége mindennek…tehetetlenségem a kábulásig fajult..éreztem összeestem …érzem más lesz már az élet , fekszem … fekszem a porban a koszban, ringyó testem csak a mocskot érzi ,mely lassan is, de gyűlölő karjaival fon körbe érzem ahogy belém hatol, érzem ahogy átkarol, érzem már semmi nem lesz a régi ,s hogy minden elmúlt ó igen! Fejemben a gondolatok úszkálnak vadul, mint felhevült izzó halak…s sóhajtanak nagyot kis életük nagy értelmén… Majd fejemben a kérdés, mely percek óta születik, megfogalmazódik:
-ÉRZED?-kérdezem remegő hangon…
Kérdezem lelkemtől ki még mindig csak bámul , a természet zöldjétől mely vörösen égeti fekete szemeit, csak néz, csak kémlel, nem szól semmit…válaszra nem méltat…a vérben s fájdalomban úszik testem, miközben még ép lelkem lesem , elrohadt kezeimmel próbálom magam a Kapun áttenni…érzem minden más lett, látom amint tükröm nyújtja felém karját , próbál… s még mindig próbál áthúzni, egyre erősebben, egyre jobban, egyre erősebben, egyre durvábban…még mindig…egyre jobban, nagyon, nagyon…
Fáj nagyon fáj, mintha ezer karddal szúrnának hason, mintha ezer fűszállal tépnének agyon, érzem ahogy fejem válik le hideg,fehér testemtől…érzem ahogy a gonosz húz a mélybe ,egyre mélyebbre…én sikoltozok, ordítok egyre jobban, egyre hangosabban…majd elcsuklik hangom…szétporhad testem..elszáll a lelkem, eltűnik lassan eltűnik előttem…egyre halványul, halványul , mint lehelet a fagyban…


1 2 következő