Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Egyik kedvenc számomból.. [06-04-26]
Barát! [06-04-25]
Rianás [06-01-25]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Nem írok többet
Mélyértelmű - Lore - 2006. március 16.

…nem írok többet, pihenek, fáradt vagyok.
Elfárasztott a vértizzó élet, a megsárgult gondolatok.
Fáj minden görcsös szó, mit a papírra rémálmodok,
Nem írok többet, a mesék legyőztek, s most csak hallgatok…


- Hol születnek a mesék? Hogyan áramlik a fehér papírra a sok apró forma, a szavakat alkotó betű? Hogyan kerülnek a kusza gondolatok közé az értelmes sorok?
• A mesék nem születnek. A mesék csak vannak. Ott lebegnek, megtöltve a teret, szállva az emberek között, néha megsimítva lelkük, megérintve tudatuk mélyét…ott léteznek az idők kezdete óta, együtt születtek a világgal, együtt tágultak vele, együtt nőttek apró rímekből hosszú folyamokká. Ott voltak mindig és ott is lesznek örökké. A meséket nem készíti az ember, nem megalkotja, csak felfedezi, meglátja hirtelen…vagy még inkább a mese az, mi megtalálja az embert, ki leírhatja, láthatóvá teheti őt. A mese az, mi keresi azt a rá éhező elmét, kit valami, egy boldog, vagy bánatos esemény felébreszt, hogy érezhessen…valami, vagy még inkább valaki…egy gyönyörű valaki, a mese tükörképe, kit ha meglátunk, ha lelkébe láthatunk, hát felismerünk az addig láthatatlanul létező mesék között is. Meglátjuk Őt, s megtalál minket, megöleli elménket a sok mese, kikben mindig ott élt Ő, a mesék kis hercegnője, apró tündére…és a sok mese belekapaszkodik agyunk kusza gondolatfolyamába, megrázza értelmünk, elindítja ujjainkat, hogy potyogjon belőlük a sok fekete bogár, szavakat, mondatok végtelen sorát alkotó hangyabolynyi betű…és a mese ott fekszik a papírra szegezve a sok kis görbe szeggel. Néha szenved, szorítja a ketrec, mibe szavaink korlátolt érzésvilága zárja, fáj neki a mellészúrt szegek, a lelkünkkel rosszul látott betűk által okozott sokezernyi kis seb, kínozza színtelen mondataink keresztje, mire kifeszítjük. Gyakran elvesszük értékét azzal, hogy hamisan vetjük papírra a tökéletest. Ócska fércművé silányítjuk az érzelmek lágy bársonyát, mi hozzánk simult. Összetört kődarab lesz csupán a gyönyörű szív-szobor, grafittá válik a hibátlan sóhaj-gyémánt…Elrontjuk azzal, hogy meglátjuk és az értelembe akarjuk zárni, megmagyarázni az érzésből szőtt anyagtalan posztót. Széttépjük vele. Durva gondolataink vastag neuron-ujjaival belecsimpaszkodva próbáljuk átcibálni a ráció világába a ködnél is anyagtalanabb selymet, s csak néhány rost, érzésszál az, mi a létbe átkerülhet…Ez történik szinte mindig, s a mese célja, értelme mégis az, hogy megszólítsa, betűink kusza sorával megérintse hercegnője lelkét, akiért anyagtalan létezett. Feláldozza szépségét, odadobja hibátlanságát az őt papírra gyötrő elmének, hogy hercegnője legalább a papír börtönfalán át érezhesse a Világ legőszintébb csodáját, a mesét, a szeretet testtelen anyagát…- Visszhang elhallgatott. Némán, a nemlét határán imbolyogva táncolt a semmiben.
- És ki vagy te, Visszhang, ki szült téged? Ki vagy, hogy ennyi mindent tudsz? Létezel, vagy egy megfáradt elme játéka vagy csupán, egy meghasadt szívben növekvő létrög, egy gondolatnyi érzésbuborék, egy lélekcseppnyi vértinta az élet papírján?


1 2 következő

Boldog szomorú dal
Andrea - 2006 március. 30. 18:51:38

Kosztolányi jutott eszembe arról,amit írtál ....ismered?!

"Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben."

Engedd meg a meséknek,hogy elmeséljék magukat! Kíváncsian várom őket....mert ha valaki,akkor Te tudsz mesélni. Ne add fel :)

nem
Lore - 2006 március. 31. 12:32:23

én már nem tudok mesélni többet. ami most születik ebben a széttépett elmében, az nem mese már. abban semmi szép nincsen.
ebben a legyőzött lélekben már nincsen semmi szép. nincs benne semmi jó, mert ami jó volt benne, azt elvesztette...csak ez maradt benne:

Én

A Világnak hánynia kellett, így lettem én,
Az Élet a szemetét öntötte belém,
Minden szívverésem egy féreg mozgása,
Nem más létezésem, csak a lét hiánya.

A Világ kikínlódta minden okádékát belém,
Az Élet saras kezeit kínálta felém,
Lelkemben hempereg a Lét mocskos kurvája,
Ha Isten létezne, én lennék Hibája.

Én vagyok a Világ szétfoszló ruhája,
Én vagyok az Élet kínzó halálvágya,
Én vagyok életed minden gonoszsága,
Én VAGYOK! - hogy megvess, lelked nyugalmára.

Én vagyok megváltód, hogy magad szépnek lásd,
Én vagyok a rosszabb, a bűnös rothadás,
Én vagyok, ki meghal, hogy szép legyen az Élet,
Nézz belém, s meglátod benned a Sötétet!

e-mail
Andrea - 2006 március. 31. 16:08:53

Szerettem volna Neked e-mailt írni,de valamiért nem tudok....küldtem volna mesét :)....olyan szépeket írsz....Mind megérint.
– úgy látszik: sose nő be a szivem lágya :P ...ameya@freemail.hu a címem, örülnék ha írnál....Érdekelne kiben csalódtál ennyire....legyen szép napod

Ez megérintett...
Ewelin - 2006 április. 23. 15:53:09

Nagyon elképeztően tudsz írni mind magadról mind más témákról,hihetetlen egy egyéniség vagy s ennek nem kéne így elmondanod!
Ne ítéld magad annak aminek mondod...
Egy remek ember lehetsz!