Már nem emlékszem a telefonszámára (4napja nem ütöttem be a készülékbe). Csak arra emlékszem, hogy volt egy barna cipője...Aztán arra, hogy élni akartam vele, s megint, hogy egyszer meg akartam halni érette. Emlékszem szeme színére, mosolyára, egészen halványan még bőre illatára is. Emlékezem a fájdalomra, melyet okozott - mint mikor haláleset fájdalmára emlékezik az ember (mert valami, az a valami valóban meghalt). Emlékezem az örömre is, melyet kaptam tőle, úgy mint a lakomára, melynek fogásait már elfelejtettük - csak éppen az élménye él még. Mindenre emlékezem! De a telefonszámára, melyet néhány nap előtt még oly gépisen tudtam, mint ahogy az ember a kötőszavakat ismeri, nem emlékezem többé. Így halunk meg egymás számára. Először egy telefonszám hal meg. Aztán egy illat emléke. Aztán a test, melyhez a telefonszám és az illat tartozott. Aztán minden...