Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Egy asszonyrol [05-05-12]
Idegen napok jönnek [04-04-27]
Sorstalanság [03-04-03]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Negyedmilliárd lépés...
Mélyértelmű - Lore - 2006. január 24.

Negyedmilliárd lépés az emberi élet...megszületsz, élsz, élsz negyedmilliárdnyi lépést, majd egy utolsó lépéssel átszakítva az élet célvonalát megszűnsz. Kétszázötven milliónyi lépés! Mily sok, s a végén mégis mily kevés...és valahogy annyira furcsán éljük le, lépjük le e lépéseket. Annyira logika, s értelem nélkül. Megszületünk, s eleinte csak fekszünk lépéseinket későbbre tartogatva, és ekkor talán még tudjuk, látjuk a lényeget értelem nélkül, ekkor még nem pazaroljuk a lépések ezreit, millióit értelmetlen...aztán megtanulva járni elkezdünk lépkedni esztelen. És csak fogynak azok a lépésmilliók, s ez minket egyáltalán nem foglalkoztat. Csak tapossuk életünk első tízmillió lépéseit, felelőtlen, gyorsan rohanva, nem törődve azzal, hogy életünk útján a legtöbb elágazás, a legtöbb keresztút itt vár ránk. Csak szaladunk bolond mód előre, lépés lépés után, s nem gondolunk arra a veszett számlálóra, mi visszafelé pereg...csak száguldunk előre, be sem nézve életünk kereszteződéseibe, meg sem gondolva választásainkat, és ahogy fogynak lépéseink milliói, ahogy fáradnak fáradhatatlannak hitt, s teremtett tagjaink, ahogy lassul lábunk, ahogy fogynak végtelennek tűnő lépéseink, úgy fogy esztelen rohamunk heve, úgy lassul utunk, úgy lesz léptünk egyre óvatosabb...Oh mily esztelen is a világ! S mire életünk utolsó lépésmillióit tapossuk, már oly óvatosak vagyunk, oly megfontoltan tesszük meg azokat a lépéseket, mintha ezernyi élet-pihén lépkednénk félve, mintha lépéseinken életek értelme múlna, születne, s veszne...Pedig ekkor már alig akad igazi keresztút, hol választhatnánk, alig van igazi döntés, mi befolyásolná a tájat, mi utunkat kíséri, s az utat magát. S mi mégis ekkor válunk aggódó felnőtté, az utolsó lépéseket féltő, azokat megfontoló emberré...pedig de boldog is lenne életünk, ha az első néhány tízmillió megfontolt lépés után szaladhatnánk gondtalan végig, a megfontoltan választott, szívünknek tetsző, portalan úton, az út menti tájban, a nekünk tetsző, általunk szeretett út menti tájban végig gyönyörködve!...csak azt az első néhány lépéstízmilliót megfontolva, s utána boldogan szaladva...csak az igazán fontos elágazódásoknál a jó utat választva, s utána mindig kacagva szaladva...de jó is lenne így!...s mégsem így van...mert valahogy esztelen elrontva utunk kezdetét, a megmaradt kétszázmilliónyi lépést fordítjuk arra, mire már nem lehet, hogy valahogy visszajussunk, az egyirányú ösvényeken bolyongva visszajussunk oda, ahol egyszer rég rosszul választottunk, mindent elrontottunk...Hát ezt tesszük mi, balga értelmes lények. Az első ötvenmillió lépés gondtalan öröméért mindent feláldozunk.


n
Northman - 2006 január. 24. 19:50:09

Szerintem pusztul a világ....és ne akarjuk megmenteni...

cím
Lore - 2006 január. 25. 08:49:44

rendben! :-) ...mondjuk én a magam részéről meg sem próbáltam soha...