Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Nem állitom... [06-03-15]
Tevedes [03-11-18]
minek szólít az éjszaka? [02-05-13]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



....Úgy látszik minden!....
Mélyértelmű - flavcsy - 2005. december 24.

Jeleket keresek, a keze nyomát keresem, a szája nyomát egy poháron, kézvonása változásait az élet málló papírján…olasz útján rajzolt, primitív kis iskolás tájképeit bámulom. Olyan „apres” érzés ez; nem hasonlít semmiféle testi élményhez, penetráns-keserű kiábrándultság illan az alján. A „megismerés” bonyolult és veszedelmes vállalkozás. Fogalmam sem volt arról, mi egy ember, s micsoda felelőséget jelent vállalni egy idegen embert! – s még kevésbé tudtam, mi az, ami egy emberben megközelíthetetlen; mi a jellem?
Mikor találkoztunk, nem magyaráztam magamnak, sem másnak semmit, amint az ember nem tartja szükségesnek magyarázni, hogy él és lélegzik. Vagy magától beszél egy találkozás, rögtön az első pillanatban, vagy hiábavaló minden beszéd…magáért beszélt, de csak egészen halkan, szinte mintha csak mormolt volna hegyes orra alatt…. Érezni kellett közelében a rendkívülit; azt a riasztó-vonzó egyedülvalóságot, egy fájdalomban, megismerésben és szenvedélyben megtisztult lélek sugárzását – művész volt, de az utolsó szót nem mondta ki soha.
Aztán később (csaknem másfél hónappal később) megtudtam, hogy ami egy emberből látszik – szavai, véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyűlöletei, az még egyáltalán nem ő – legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan; hét fátyol rejti a világ elől, s ott él benne, mélyen a kitapintható felületek mögött.
…az idő nagy érzéstelenítő…de sokkal később, tizenöt, húsz év múlva meglepetésszerűen, ok nélkül kiújult és csaknem elviselhetetlenül fájt; majd elzsibbadt megint, és másról beszéltünk…valakit szeretni kell – de nem túlzottan, alázatosan kell szeretni, ha nem akarunk túlságosan szenvedni érzéseinktől….
A kérdésre nem tudtam felelni; kihajoltam az ablakon, szomorú és nyugtalan voltam, a sötétséget bámultam s a szemem megtelt könnyel… - Egy ember, mi az? Úgy látszik minden!


miért kell cím egy hozzászólásnak?
Lore - 2005 december. 24. 21:36:00

jó olvasni, amiket írsz. tele vannak bölcsességgel. Mintha ezer év tapasztalata, lélekismerete lenne beléjük zárva.

pedig...
flavcsy - 2005 december. 25. 11:01:17

Pedig ez csak 19 év, sok boldogság és fájdalom párlata...de örülök ha bölcsnek tartasz:-)

?
Northman - 2005 december. 26. 11:55:57

…az idő nagy érzéstelenítő… Azt hiszem 33 év tapasztalata is ez...
nem egy öfeledten fiatal 19 évest érzek a sorok mögött...

hülyeség ez a címes dolog egy hozzászólásnál
Lore - 2005 december. 27. 09:37:10

van, akinek 19 év úgy múlik el, hogy ennyi bölcsességet gyűjt magába...nekem ennek egy kis részéhez is kevés volt 29 is...

Lore!
flavcsy - 2005 december. 27. 10:26:29

Épp most olvastam a "Karácsony" c. műved, és nagyon megérintett; ...ahogy játszol a szavakkal, ahogy formába öntöd őket, ahogy ők visszahatnak rád...csodálatos...nem hiszem h. kevesebb van benned 29évesen mint bennem 19 éves bakfisban...Szeretlek olvasni

megint a cím...
Lore - 2005 december. 28. 12:19:28

Szia flavcsy!
Próbáltam válaszolni a mailedre, sajnos valamiért nem tudok. hiába küldök mailt, nem ér oda, úgyhogy most csak így röviden: kösz, amit írtál. és egyáltalán, hogy írtál.