Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Egy hónapja [05-12-06]
Nyár játéka [05-06-18]
Menza [05-05-07]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



A hal
Mélyértelmű - Lore - 2005. december 12.

Feltápászkodott a homokból, s leporolta a testére tapadt csillogó szemeket. Mielõtt elindult vissza, még egyszer - aznap utoljára - körülhordozta tekintetét a parton. Szerette a tengert, hullámaival, üdítõ hûvösségével, vakító szikrázásával együtt. Figyelme ezután a partra terelõdött. A szalagként hullámzó homoksáv messze túlhaladt a látóhatáron, onnan, ahol most állt úgy tûnt, tovanyúlik az ég elszórt felhõfoltjai közé, s onnan még tovább a végtelenbe. Megnyugtatta e látvány, s mint annyiszor az elmúlt héten, most is elhatározta: ha majd felnõ, elsõ dolga lesz, hogy itt, ezen a szent helyen épít egy házat magának, s horgász, vagy búvár lesz.
Tekintetét az égbe szúrta, majd fokozatosan lefelé, elérve a horizontot, a parton távolról egyre közelebb, egészen a lábujjaiig, s nyomban ráeszmélt a parti homok forróságára. Kimerülten sóhajtott egyet, majd elindult végig a parton. Hogy talpát megkímélje az égetõ érzéstõl, közelebb húzódott a vízhez, a nedves homokra. Lehajtott fejjel baktatott, s a lábához közeledõ hullámokat nézte azon tûnõdve, hogy vajon lesz-e olyan, amelyik átcsap lábfején.
Nem volt. Egészen addig nem, amíg el nem ért a partszakasz kihaltabb részéhez, ahol a különbözõ bokrok és cserjék óvatosan és észrevétlen, félõn merészkedtek közelebb a tengerhez, hogy õk is érezhessék illatát, sós páráját leveleiken. Itt azonban egy hullám nem várt erõvel, a csendes tenger meglepetéseként söpörte végig a partot, át lábfején, s még tovább néhány méterrel. Elismerõen bólintott: ez már valami!
Épp továbblépni készült, amikor megakadt szeme a ficánkoló kis testen, amit a víz dobott a partra. Felélénkülve lépett közelebb hozzá. Egy hal volt. Egy kicsiny kis hal, akit szerencsétlensége és óvatlansága a halál küszöbére vetett. Felvette és alaposan megvizsgálta testét, amely kiszolgáltatottan feküdt, tátogott kezében. Szép halacska volt, legalábbis neki tetszett. Ezután a fény felé tartotta, hogy még egyszer, utoljára megnézhesse, csodálhassa pikkelyei csillogását, majd lendületet vett, és a partközeli cserjésbe hajította.
Mélyet lélegzett, majd hátat fordítva a tengernek, elindult a kis ösvényen a szárazföld felé.


Hallod-e!
Gary Hun - 2006 január. 4. 13:26:16

Hallod-e, megesküdtem volna rá, miközben olvastam, hogy visszadobja a tengerbe! Ez jó! Úgy értem, mivel sikerült átverned engem, mint olvasót, ez jó jel!