Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Az álmokért [15-04-11]
Fáj látnom.. [06-04-06]
Fiam [04-10-15]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Az utolsó mese
Mélyértelmű - Lore - 2005. december 2.

Ott ültem életem szilánkjai közt. Mindegyikre ismerõs képek festve, közös múltunk egy-egy törött darabja, melyeket halvánnyá tett a szaladó idõ. Ott ültél Te is velem. Még utoljára, utoljára nézhettem Rád úgy, hogy SZERETLEK. Tudtam, most látlak így utoljára. Ott ültünk és a szilánkokat néztük, az elmúló idõt. Két cinkos, két gyilkos, ki azt az egy gonosz pillanatot keresi, azt az elsõ darabot, hol a közös élet pohara elõször megrepedt. Az elsõ hibát, mi olyan sérülést ütött, olyan erõvel akart széttépni minket, hogy hiába kapaszkodtunk egymásba keserû lélekkel, hiába szorítottuk, öleltük egymást fehérlõ, vértelen ujjakkal, végül mégis szétszakított minket. S én azt hittem, még fogjuk egymást, még egymás arcán vannak hideg ujjaink, még egymás ajkán pihen fáradtan ziháló szívünk, mikor már csak az ürességet markoltam, a szél süvítette körbe szívem, s csak álmodtam azt, hogy Te voltál. Mert Te már egyedül jártál, Te már láttad, hogy a semmit ölelem, a vihart csókolom.
És mikor már nem bírtad így tovább, nem bírtad, hogy vakon álmodom, felráztál, arcomat símogató hangodon kimondott hideg szavaiddal felpofoztál:
- Én nem akarom melletted leélni az életem, én nem akarok veled lenni, én nem szeretlek!
NEM SZERETLEK!
Két szó, tizenkét betû. Egy álom halála, tizenkét jégcsap szívembe, tizenkét hideg késszúrás...
És most ott ültem a millió szilánk közt - istenem, mily sok emlék, öt és fél év százhatvan milliónyi másodperce sokszáz boldog napja, sok-sok keserûsége!
És ahogy ott ültél Te is, egyre távolodva tõlem, egyre halványodva, mind jobban éreztem, hogy egyedül vagyok, egyedül e sok összetört szilánkkal, hiába ülsz Te is ott velem, ez már nem a Tiéd, hogy kívül vagy ezen, otthagytál velük, hogy TE már nem vagy ott, csak te ülsz mellettem. És ez jobban fájt minden bántó szónál, minden hideg mondatnál.
Lehajoltam azokért az éles kis szilánkokért, hogy felszedjem õket, s ahogyan egyesével megfogtam õket, mindegyikük egy apró kis sebet ejtett szívemen, melybõl egy-egy cseppnyi vér tolakodott elõ, szaladt végig rajta. Csak szedtem õket, gyûjtöttem õket reménytelen, mert túl sokan voltak egy embernek, mert két lélek emlékei voltak. De én csak szedtem õket, s kifizettem, odaadtam mindegyikért azt az egyetlen vércseppet, s csak szedtem õket vértelen, már majdnem az összeset, aztán nem ment tovább. Ott feküdtem üres szívvel, kihûlõ testtel, s néztem azt az egy kis szilánkot, azt az utolsó felszedetlen emléket, mi a legelsõ volt a millió között.
Gyönyörû nyakad, ráhulló arany hajad, mit elõször láthattam.


hidd el
flavcsy - 2005 december. 3. 09:52:19

Tudom milyen ez az érzés - ez most közhelynek tűnik, és modhatnád:"Hogy is tudhatná ő ezt"...mégis megérintett(nagyon mélyen) ez az írásod, talán mert magamat láttam a szilánkok között...

nem megy ki a fejemből
Andrea - 2006 március. 31. 16:27:09

Két szó, tizenkét betû. Egy álom halála, tizenkét jégcsap szívembe, tizenkét hideg késszúrás...
nekem is nehezen sikerült...de sikerült túlélnem.
Nemmegy ki a fejemből ez a sor.

ez...
Ewelin - 2006 június. 13. 15:28:07

Ez gyönyörűen fájdalmas...nagyon szép...