Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Ha Éva lennél, na.. [05-09-23]
két limerick [03-02-27]
Romasuli-hogy is van ez? [01-04-02]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Az egyforintos
Mélyértelmű - Lore - 2005. november 27.

Öreg volt már. Most, hogy visszagondolt rá, az elmúlt sok-sok évére, annak minden változatosságára, most érezte csak meg igazán, mennyire öreg volt, mennyi mindent látott már. Mennyit utazott együtt a pénztárcákban más pénzekkel, szerény kettesekkel, ötösökkel, csillogó, majd egyre megkopó húszasokkal, dölyfös ötvenesekkel és az aprópénzek uraival, a nagyképű százasokkal, mennyiszer fizettek vele, mennyi mindenre használták már! Csak teltek az évek, s ugyan régi szép rézszíne egyre fénytelenebbé vált, mégis, valahogy mindig fontosnak érezte magát. Néha még a pénzek felsőbb osztályához is hozzásímulhatott, akikről mindenki csak suttogva, megilletődve beszélt a tárcákban, akiknek külön rekeszek voltak. Azokhoz, akiket papírból készítettek egykor. És erre nagyon büszke volt. Nem tudta, miből ered azok felsőbbrendűsége, nem értette, amit mindenki beszélt: van olyan pénz is, ami ezer, tízezer olyant is megér, mint amilyen ő. Hát hogyan is érhet bárki ennyivel többet, mint mások, mint a többiek? Hogyan is érhet bárki bármennyivel is többet?…ezt nem értette, de elfogadta. Okosabbak, nála tapasztaltabbak mondták, hát elfogadta ő is. És örült ezeknek a találkozásoknak, noha egyre ritkultak. Ahogy múltak az évek, valahogy egyre kevésbé használták, mintha nem érne már annyit, mint régen. Érezte ezt is, és fájt neki, mert nem értette. Nem értette az okát, nem értette, miért lehet. Tán a megkopott fénye miatt, gondolta. Tán azért, mert már nem csillog olyan szépen, mint régen, fiatal korában. Tán ezért. Vagy valami egészen másért. És egyre fogytak barátai, igaz barátai is a tárcákból, a többi egyes, kettes. Helyüket egyre inkább a beképzelt ötvenesek, százasok vették át, egyre gyakrabban közöttük szorongott, akik nevettek rajta, gúnyolták kicsi termete miatt, értéktelensége miatt. Hát mi az, hogy ő értéktelen, gondolta ilyenkor fájó szívvel, mi az, hogy már nem ér szinte semmit?! Hát ki vette el az ő értékét?! Hát miért ne érne ő most is annyit, mint régen, évekkel ezelőtt? Hát mit tett ő, hogy már ne érjen semmit?! Mit tett érte? Nem értette, hát próbált nem figyelni rá, nem figyelni a gúnyra, mi a tárcákban felé sugárzott a többi pénz felől, s lassan azon kapta magát, hogy azokat az időket várja, szereti, mikor a nagy gépek fekete rekeszeibe teszik, mikor nincs tárcákban, nem mozog, mikor a többiekkel, a többi egyessel lehet. Ott jól érezte magát, mert nem bántotta senki. Igaz, amíg ott volt, haszontalan volt, nem csinált semmit, csak feküdt a ki-be rángó fekete rekeszben, mégis jó volt itt pihenni, bár mostanság ez is nyomasztotta. Mert ott is csak csend volt, depresszió. Valahogy minden egyes egyre szomorúbb volt az értéktelenség érzése miatt, hát elmúlt a régenvolt jókedv…Aztán persze a rövid pihenők után a pénztárcákban volt ismét, hol több, hol kevesebb élesnyelvű, beképzelt-gunyoros fémpénz között.


1 2 3 következő

Ügyes
Gary Hun - 2005 november. 30. 21:43:30

Tetszik, ahogy megfogalmaztad egy látszólag értéktelen tárgy lelkivilágát. :-))