 |
Hullámok
Mélyértelmű - Porczy - 2005. július 17.
Először a csuklók, a kézfejek,
aztán a térd lesz egyre hidegebb-
kihunynak-gyúlnak kígyószemű gyertyák,
jahj, meszzi égbolt mit a partokon lát:
a víz vakon leng,mintha kéjre hívná,
hegy-völgye kényszer,századszor bukik rá-
mikor a karját kezdi félteni
két kődarab merül,a térdei.
Tűzijáték egy parázsló vonat,
villog a part, a remény gyujtogat
csak egyszer ha kihagy,elég szünet.
-a kivétel kegyelme menti meg-
egy másodprec elég a lélegzethez:
de nincs-halott a törvény,nem kegyelmez-
hullámra hullám nő, árad-apad.
Szakadatlan refrén-add meg magad-
öröktől víz,nincs más,se part,se égbolt,
emléke sincs,a sikolya is rég volt
-a telhetetlen víz körülveszi-
két kődarab merül,a térdei.
Tetsén majd puffadt dél ül lakomát
és bőrén hűlnek ki az éjszakák.
Először a csuklók,a kézfejek.
Kapkod a szív.Az idő elveszett.
Mikor karja könyékben leválik,
fölnyúl a dermedés derekáig-
hajnalban kifeszül az ég,engesztel,
egy lány halálán kisimul a tenger.
|
|
|
