Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Indulj... [06-06-15]
A képzelet hihetetlenül nagy erő [06-02-27]
Kiruccanás [05-06-11]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Pár szó még a szerelemről
Mélyértelmű - Corrigan - 2005. július 11.

Igen, a szerelem fáj. Ezt mindenki tudja és érzi, már akkor, amikor az iskolában az a fiú vagy lány, aki tetszik nekünk, kikosaraz. A szerelem rengetegféleképpen tud fájni: fáj, ha nem viszonozzák, ha véget ér, ha nem őszinte stb.
De fontos megemlíteni, hogy boldoggá is tesz. Átsegít a lelki mélypontokon, támasz nyújt a bajban. Sokan gondolják, hogy "csak ennyi" boldogság nem éri meg a kockázatot, mert az a fájdalom, düh és gyűlölet, amit hátrahagy sokkal hatalmasabb. Én nem így látom. Az életben nagyon sokminden fájhat, de ha csak egy kis esély is van az önfeledt, minden porcikámat átjáró boldogságra, akkor megéri. Persze megpróbálhatjuk ezt az érzést kizárni az életünkből, de nem fog sikerülni. Mégha eleinte úgy is tűnik, hogy teljes a siker, csak idő kérdése, és a szerelem felbukkan. Ha akarjuk, ha nem. Ebben ugyanis nem tudatosan döntünk. Felfoghatjuk a szerelmet, mint érzelmet, vagy pusztán mint biológiai folyamatot, akkoris meg fog történni. Hogy miért? Mert különféle érzelmek nélkül egy ember sem élhet, és mert egyetlen ésszerű év sem tudja meggátolni, hogy a feromonokat belélegezzük. Tehát mindenképp elkerülhetetlen.
Gondolom, most azt mondjátok: " Könnyű így érezni, biztos boldog, szerelmes." Pedig nem így van. Én is küzdök az érzelmeimmel, mint mindenki más. Talán szerelmes vagyok, talán nem....magam se tudom. De nem vagyok boldog. Mégis hiszek az igaz szerelemben. Lehet, hogy ez az érzés nem egyszeri, lehet, hogy többször is átélhető, de akkor is fontos. Én semmi pénzért nem dobnám el magamtól. Tudom, élhetek enélkül is kiegyensúlyozott életet, de bevallom, én nem erre vágyom. Én szenvedélyt akarok, tüzet, mely teljesen feléget, tudni akarom, hogy nem kell minden reggel egyedül ébrednem, hogy ott van mellettem egy másik lélek, aki ugyanígy érez, valaki, akiben feltételnélkül megbízhatok, aki azért szeret, ami vagyok, és akit én is feltételnélkül (örökké) szeretek.
Szerintem az életet nem élvezhetjük szerelem és bizalom nélkül.


Én is....
flavcsy - 2005 július. 15. 16:53:08

Én is tüzet akarok, szenvedélyben égni, elégni - talán. De az igazán szenvedélyes "valami" nem tart sokáig. Ugyanúgy, ahogyan a nagy , fényes csillagok - kik pazarlóan "égetnek" - hamar kihunynak, a szenvedélyesen égető szerelem is hamar felemészti önönnmagát. És szerintem ez a jobb: inkább szenvedélyben égek egy szempillantásnyit, mint langyban egy örökkévalóságig. Mindegy, ezzel csak azt akartam, hogy nem lehet a szerelem egyszerre perzselő és örökkétartó is. Legalábis én ebben hiszek, ebben kell hinnem, mert így vagyon - akármilyen kellemetlen is....bár ha belegondolok nem is az...én szeretek élni...így is