Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Apácskám [11-06-10]
Egy férfiről [06-03-05]
Lapszemle [01-10-01]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Válasz2, hogy egyikünk se gondolkozzon, csak érezzen
Mélyértelmű - flavcsy - 2005. július 6.

SZERELEM és GYŰLÖLET; a két egymáshoz legközelebb álló fogalom. Ezt egyszer (nem is olyan rég) egy – számomra igen kedves – személy mondta nekem. És ha nem is látom be, de rá kellett jönnöm, hogy ez így igaz, ahogy van. Konkrétummal nem tudnám alátámasztani, sőt – akármilyen érdekes és meghökkentő – jó magam nem így érzem; mégis igaznak vélem e szavakat.
Mi a szerelem? Mi köze a gyűlölethez? Miért szenved oly sok ember e miatt a két kicsinyke szó miatt? Csak egy igaz szerelem van két ember között? És ha igen, az örökké tart? Ki ne gondolkozott volna el ezeken a dolgokon cicuskához hasonlóan… Én sokat töprengtem, de egyértelmű választ sose találok, így csak a kis belső hangra, legmélyebbről feltörő érzéseimre hagyatkozom, mely szerint NINCS IGAZ SZERELEM, ÍGY NEM IS TARTHAT ÖRÖKKÉ. Nem csak egy PÁRJA van az embernek a föld kerekén. Szerelem nélkül is élhet valaki boldog és kielégítő párkapcsolatot, és a szerelem sokszor nem elég a boldogsághoz. A szerelem lángol és éget egyszerre. Erosz ereje ölel és taszít ugyanabban a minutumban. Ami még egy perce/napja/hete/hónapja/éve fájt vagy égbeemelő boldogsággal töltött el, most már csak egy (közömbös) emlék a szíved rejtekén.
Az emberek különbözők: gőgösek, jókedvűek, közönyösek, jegesek és forrók, gyerekesek, bámészan önfeledtek, szerények és szolgálatkészek, pezsgőízűek, villamos remegésűek, nyugodtak és fölényesek, csontszínűek, hófehérek, négerfogszerűen vakítóak, naspolyabarnák, fahéjszagúak és remegőek…Minden pillanatban mások vagyunk, így nincs örök (szerelemben lángoló) és egyetlen társunk. Mindig másra vágyunk; ami elébb kielégített, most nyűg és teher; ami elébb mosolyt húzott szád szegletébe, most fintort hány bal orcádra.
Mi az egyáltalán, hogy szeretni valakit – ÚGY szeretni? Sokáig azt hittem, tökéletesen megismerni, minden titkát, reflexét, szokását memoriterszerűen, betéve tudni. Tévedtem. Ez nem szerelem. Egyáltalán, mi az, megismerni? Mennyire lehet megismerni valakit? És kell e ismeretség a szerelemhez? Egyáltalán kell e a szerelem? És minek tudni? Semmi köze az értelemhez. De mi az értelem? Valószínűleg több a szerelem, mint puszta megismerés és értelem. Szeretni talán valami együteműség. Olyan csodálatos véletlen, mintha a világmindenségben akadna két bolygó azonos pályával, egyforma légkörrel, ugyanabból az anyagból. Oly véletlen, amelyre nem lehet számítani. Talán nincs is. A szerelmet valami ilyennek érzem ott legbelül. Egyszerre édes és keserű, vonz és taszít, átölel és belém mar hatalmas – kilenc incses – körmeivel. Nem tudom, hogy jó e vagy rossz…
De most szörnyen érzem magam, hogy újfent belegondoltam…Vannak olyan ajtók, amiket nem mindig jó, ha kinyitunk. Egyszerűen vannak dolgok, amiket nem kell megmagyarázni, nem kell rajtuk töprenkedni; csak érezni kell. Sajnos én is – mint legtöbbünk – ilyen töprenkedős volnék, de mindig rájövök, hogy fölösleges; és akkor abba is hagyom…


a francba...
esztko - 2005 július. 12. 21:20:17

...igen, így van...

Nem tudom
Lore - 2005 december. 4. 19:39:26

Nem tudom, nem tudom, hogy igazad van-e, talán igen. Viszont úgy érzem, mégsem. Úgy érzem, mégis van olyan, hogy IGAZ SZERELEM. Hogy akinek egy kis szerencse jut, annak életében egyszer megadatik. Aztán akinél nem múlik el soha, az boldog lesz élete végéig. Úgy érzem, van IGAZ SZERELEM. Egyszer. Mindenki életében egyszer. Aztán összetörik valami csoda, és többet az ember már nem hisz annyira senkiben és semiben, sosem ad többé annyit magából, hogy újra megtörténhessen. És talán lehet élni enélkül is, talán lehet együtt élni szerelem nélkül. Talán igen, de minek? Most tényleg, minek? Mi az, ami csak közel annyit is ér, mint az az elmúlt IGAZ SZERELEM, az az összetört emlék?