Sok féle szÍv van.Van nehéz,van kicsi,van nagy,van jo,van rossz de akár egy szív lehet egybe ,de összetört is.Lehet fekete,lehet piros..Mint az árucikkek egy boltban.Vegyünk egy húsboltot.Bemész a boltba és azt mondod a nagy darab véres ruhában álló hentesnek:30dkg kettétört,piros szivet kérnék szépen.A hentes gyanus pillantásokat vet rád miközben leméri a kicsit több mint 30dkg szivet.Te megköszönöd és kilépve a boltbol megnézed a frissen vásárolt szivedet.Aztán elégedetten összekötöd a zacskót és mész utadra.Mindenkinél szivvel teli zacskot látsz,s találkozol egy régi ismerössel.A régi ismerös büszkén mutatja neked a szivét amit 2 perccel ezelött vett igen jo áron.S te elszégyellvén magadat lesütöd szemeidet,s azon töröd magad hogy már megint rosszul vásároltál.Hallgatod ismerösöd odáit erröl a szervröl ami tulajdonképpen nem jo semmire.Nem dobog,az izük nem jo,még a kutya sem eszi meg.Mégis az emberek ugy beszélnek roluk mint a legféltettebb kincseikröl amit még a levegötöl is ovnak és sajnálják még önmaguktol is.Miért?A szo ereje hatalmasodik el bennük?Sziv-ez a szo-mert a jelentése csupa jo?Nem értem.Tényleg nem,annyira felesleges szenvedély a "szivgyüjtés".Az emberek életük során sok szivet elvesznek,megvesznek,kizsarolnak...De miért ha nekik is van?!Tényleg nem értem,Ha én is elég szivet gyüjtök akkor megfogom érteni?Talán....