|
|
|
|
Akiben soha sem csalodhatsz...
Mélyértelmű - Pendr@gon - 2003. november 27.
...azaz a huseg nem ures szo.
Tartalom, tokeletesseg, - ugy is mondhatnam: aranyfedetzet - van mogotte. Erezni ezt minden pillanataban, perceben az eletunknek. Mar aki azok koze tartozik, akik birtokoljak ezt a kincset.
A kutya.
Egy neves ironk szerint kutya nelkul elni lehet, - de nem erdemes. Ebben persze lehet nemi koltoi tulzas is, de azt gondolom, nagyjabol-egeszebol ertjuk, miert erezte azt Dery Tibor, hogy ezt a mondatot papirra vesse.
Konrad Lorenz szerint..''neha alig par nap leforgasa alatt letrejon egy olyan kotelek, amelz sokszorosan erosebb minden, de minden mas,
kozottunk, emberek kozott valaha is lehetseges koteleknel. Nincs huseg a vilagon , amelyet ne szegtek volna meg, kiveve az igazi kutyahuseget.''
Miert is szeretjuk tehat a kutyakat?
Ez a nagy erzelmi kaland, szoros kotodes sok-sok ezer evvel ezelottre nyulik vissza. Meglehetosen pontos regeszeti leletek alapjan ugyanis bizton allithatjuk, hogy negylabu barataink legalabb 12-14 ezer eve elnek az ember mellett. Vadasztarsa volt eleinknek, nyajorzo; majd gyapju, bor es hus forrasa; kesobb aktiv resztvevoje az ember ember ellen vivott harcainak; manapsag ''mar csak'' elsosorban sport,- es hobbijaink targyai ok: hu tarsunk a mindennapokban.
Ha alaposan vegig, - es belegondolunk nem csekeley dolog ez.
Mint ahogy a nagy emberek az emberiseg tartalomjegyzeke, ugy a huseg egy olyan jelentos, eros kapocs keteloleny kozott, amiert egesz eletunkben halasnak kell lennunk, amiert atelhetjuk, megelhetjuk.
A becsulet ott kezdodik, amikor a huseget hit nelkul is meg tudjuk orizni.
Vajon lehet-e ''becsulet''-rol beszelni egy kutya eseteben?
Mert ez az allat ezt tudja: hit nelkul orzi a huseget...
Utolso lelegzetveteleig hu ahhoz az emberhez, akit egyszer elfogadott
,,falkavezernek,, - attol a pillanattol kezdve csak egyvalaki letezik szamara.A bandavezer, senki mas.
Nem erdektelen, mikent kerult ez a remek teremtmeny az ember melle?
Minden bizonnyal veletlenul es akaratlanul.
Ez valamikor meg a kokorszak hajnalan tortenhetett, amikor a csatangolo, vadaszo emberhordakat valoszinuleg falkastol kovettek a vadkutyak. Osapaink nyilvan szivesen vettek ezeket a hulladekvadaszokat, sot, egy ido utan mar ki is hasznaltak oket.
A nagy ragadozok tamadasai ugyanis komoly veszelyt jelentettek elodeinknek, s bizonyara jol jott nekik - pestiesen szolva, - ha a hozzajuk csapodo vadkutyak elore jeleztek egy-egy kardfogu tigris vagy barlangi medve kozeledtet, hiszen hu vadkutyatarsaik azon nyomban feltunoen kezdtek viselkedni: az osember pedig leteritette az akkor mar nem varatlanul tamado vadallatot.
Aztan szinte eszrevetlenul a vadkutyak hada atminosult segitotarsnak: egy szep napon a falka, amelz a zsakmany hulladekanak remnyeben loholt az osember utan; egyszer csak nem utana, hanem elotte kezdett futni! Ezzel mintegy felhajtotta, sot, talan meg is allitotta a
vadat. Igen konnyen elkepzelheto, hogy ezek a - jobb szo hijan - oshazkutyak rendszeresen megkaptak a nagyvadakbol a hulladekot, s mivel ezt sajat erejukbol, emberi segitseg nelkul nem lettek volna kepesek elejteni, raereztek arra, hogy ha felhivjak a nagyvadakra az ember figyelmet, s kovetik azok nyomait, ezzel segitve azok elejteset: akkor ott bizony ok is jol jarhatnak, hiszen jollaknak a maradekbol.
Kulon szepsege ennek a folyamatnak, hogy az ember es a kutya
osi szovetseget a ket szerzodo fel onkentesen, minden kenyszer nelkul vallalta es erositette meg egy egesz eletre szoloan.
1 2
következő
|
|
|
|
|
|
