Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
"Ha reggae-t... [06-04-21]
Fájdalom [06-02-27]
A diétázás elbutít [01-03-16]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Beszélgetés
Mélyértelmű - hannoca - 2002. május 28.

Mostanában sokat olvasok, és ezért nincsenek saját gondolataim, vagy mások csak jobban fogalmazzzák meg öket. Találtam valamit, ami nagyon jó, és nem Budapesten hagytam, hanem olyan messze valahol, hogy már el sem hiszem, hogy igaz, de olyan jó olvasni róla, mintha létez(het)ne.

"[...] a nyelv sohasem merül ki a puszta tárgy megjelenitésében, a nyelvet a beszélö lényegi önfeledtségében bontja ki/viszi végbe, azaz nem pusztán jelrendszer, kommunikációs eszköz. Az emberi nyelv legföbb sajátossága az, hogy miközben teljességgel sohasem a tárgy felmutatásában áll, állandóan mozgásban van a beszéd tárgyát képzö körül. Az ember, midön beszél, lehetövé teszi, hogy másokkal együtt része legyen a világ egy tapasztalatában, azaz másokkal osztozva a nyelvet egy közös világ nem nyilvánvaló illeszkedései mentén kísérli meg elrendezni. Amikor azt mondjuk, belemerült a beszélgetésbe, akkor ugyanazt mondjuk, mint Gadamer az "esszenciális önfeledtség" fordulattal, vagyis teljességgel magamon túl, magamat teljesen átadva a beszélgetésnek csak az a fontos, hogy mire jutunk, ha egymással szólunk. Nem beszél az, aki magára figyel. ...annak a tudása, hogy mennyi minden marad kimondatlan, ha valami kimondásra kerül, azaz a nyelv útján magunkon túl, magunkat feledve közelebb vagyunk ahhoz, ami teljességgel nem kimondható.
...szembesítette a kései modernitás emberét a szó hatalomvesztésével és persze a szavak hatalmával való visszaélésekkel. Halljuk-e még azt a szót, ami a másikhoz és a dolgokhoz visz közel, vagy végleg elveszítjük azt az emberi lehetöségünket, hogy a szavak által ne magunknak állítsunk emlékmüvet, hanem keressük azt a szót, ami által a dolog idölegesen ott áll igaz mivoltában."
(Bacsó Béla: Hans Georg Gadamer halálára. Holmi, XIV. évf./4.sz., 549-50.o.)

Csakhogy halljuk-e? Nagyon szeretném hallani, de igazán már azt sem tudom, hogy megy-e.


Pilinszkytöl
hannoca - 2002 június. 4. 13:14:16

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.

Ottliktól
ddani - 2002 június. 10. 20:33:40

"mb."