|
|
|
|
a boldogság receptje - életek porból
Mélyértelmű - ddani - 2002. május 27.
az élet bizony unalmas is tud lenni. már az ókori görög Odüsszeusz is rengeteget kínlódhatott ezzel kalandja epizódszigetei között, mikor a monoton tengeri élet napokra, hetekre gályázó zombulásra kárhozta a hősiesség apoteózisát. szerencsétlenségére a mítoszközegben még rendes netkapcsolat se volt a frusztrációk levezetésére, ezzel szemben mi amatőrök sokkal szabadabban lavírozunk az egyhangúság tengerén. olvassuk a hős Odüsszeusz és sok-sok társa dramaturgiailag leápolt történetét, és összevetjük saját létünkkel. előbb-utóbb hangot kap az elégedetlenség, és régi emberszokás szerint gyorsan egy alkalmas célpontot keresünk, hogy szenvedjen az helyettünk.
a civilizált életvitel ilyenkor a jól bevált kaszabolás, erőszak és fosztogatás helyett más haladási irányt javasol (bár a hagyományos háború opciója továbbra is fenntartott, és várhatóan az is marad). ízlés és hajlam szerint játszhatunk számos tökélyre fejlesztett verbális és virtuális játékot, mely terepet ad az érzelmekkel, hatalommal, pénzzel és retorikával való manipulációkra. és ezt imádjuk.
ez egyebek között a tömeges társadalmi-gazdasági rendszerek egyik alappillére; hiszen ha anarchia volna, és gátlástalanul irtanák egymást az emberek (mely lényegében az anarchia legnagyobb potenciális hátulütője), nem lenne az a frusztrált, és ezáltal könnyen irányítható tömeg, mely tetszés szerint rendbe állítható. ezzel persze nem azt mondom, hogy gyilkoljuk le egymást, csupán azt, hogy vegyük figyelembe a sokat emlegetett "atomizált" tömegtársadalom egymás mellett élő résztvevői közt generált feszültségek lehetséges összefüggéseit. hogy világosabb legyek: energia nem vész el, csak átalakul.
a kultúrált, írástudó arc hajlamosabb árnyaltan cselekedni, azaz nem feltétlen mások személye ellen intézi intellektualizáló kirohanásait. igaza is van, hiszen egy-egy fogalom, problematika, paradigmarendszer vagy efféle szinte büntetlenül rugdosható, boncolható a végtelenségig, illetve egészen pontosan az unalomig. a legkisebb fáradságot az ismert és általános témák rugdalása igényli, hiszen elég egy társaságban csupán feldobni a labdát, és az átlagosan unott játékosok máris közepes vérmességgel támadják azt, időnként gesztusokat téve holmi önkényesen megállapított szabályok felé, ami persze akár a pontszerzést, fault-olást vagy kijelölt pályaterületet is magába foglalhatja. de a lényeg, hogy nem egymást ütjük.
ezek a játékok kötik le az egymás társaságában töltött szabad időnk nagyobb részét, és roppant szövevényes utakon behálózzák egyéb tevékenységeinket is. az asztali (vagy törzsasztali:)) beszélgetések, családi perpatvarok és munkahelyi rivalizáláson messze túlmenő dolgok ezek az egyéni(-nek vélt) gondolkodást alapjaiban meghatározó játszmák, melyeket a pszichiátria és a genetika egyaránt kutat. elviselhetővé teszik sivár, kalandtalan gályaéveinket a hajótévé, az evezőkhöz láncolt kezedben ott a távkapcsoló, és fedélzeti számítógépen át jön műholdról az Odüsszeusz 43. rész, dolby surround. gumicsont, a fékezett habzású szájakért. mire is gondoltam nagyobb szabadság alatt?
|
|
|
|
|
|
