|
|
|
|
A kultúrált viselkedésrôl
Mélyértelmű - Video - 2001. szeptember 22.
A kultúrált viselkedés - mint azt a neve is mutatja - alapvetôleg egy adott kultúrához, nem pedig a dolgok logikai szükségszeruségéhez kötôdik. Ha valaki azt akarja, hogy viselkedj kultúráltan, azzal arra szólít fel, hogy kötôdj a csoportotokhoz, a dolgokat úgy tedd, ahogy ott szokás - nem azért, mert ennek bármiféle értelme is lenne, hanem pusztán azért, hogy a csoport többi tagja elfogadjon. Az illem, a jómodor alapvetôleg kultúrához kapcsolható, s ílymódon legtöbb esetben önkényes, értelmetlen dolgokra sarkall - s cserébe mindössze annyit kapsz, hogy a többi beidomított ember nem fog (amúgy értelmetlenül) rosszat gondolni rólad. A kultúra remekül fenntartja magát eme generációk között folyton továbbadott szükségszeru idomítás végtelen ciklusában.
Ha egy ismerôs, idôs emberrel találkozol, alapvetô elvárásnak számít, hogy köszönj elôre, s - hacsak nem engedte meg - ne tegezd. Ha mégis megtennéd, tiszteletlen vagy; ha nem köszönsz, akkor pedig udvariatlan. Hogy miért jár tisztelet az idôs embereknek? Az írás felfedezése elött az öregek hatalmas tudás birtokában voltak, igazi bölcsnek számítottak, s a társadalomnak szüksége volt rájuk - a "tiszteld az öregeket" mozgalomnak tehát van történelmi alapja. Jelenkorunkban a helyzet megváltozott - a rohamosan fejlôdô tudás már a fiatalok birodalmába tartozik, mégsem az öregek magáznak minket, hanem fordítva. Az öregtisztelô eszme fennmaradásának oka, hogy az öregek tanítanak minket a kultúrára, ôk pedig nyilván nem fognak maguk ellen beszélni. Mert ugyan miért kellene valakiben mindössze azt tisztelni, hogy öreg?! Ha tud valami mást is, majd szóljon, s talán kiérdemli a tiszteletet. Hasonlóan értelmetlen minden, amire az öregek tisztelete kínáltat okot - az ülôhelyet szánalomból, s nem tiszteletbôl adjuk át.
Egyáltalán, gondolkodott már valaki azon, hogy milyen szükségszeruség van abban, hogy köszönjünk a nem is ismert távolabbi szomszédnak vagy egy bolti eladónak? Hogy miért kell egyáltalán barátainkat üdvözölnünk, s miért ne beszélhetnénk rögtön értelmes dolgokról? Ja, az illem. Vagy a megszokás?
Jól tudjuk, a nôket elôre kell engedni az ajtóknál. Hogy miért, arról ugyan már kevesebb információnk van (Talán tiszteljük azért mert nô? Vagy így mutatjuk meg neki, hogy nem akarjuk szétverni a fejét csak mert erôsebbek vagyunk?), mindenesetre tény, hogy nagyon lenézi a nôket az, aki szerint szükségük van rá, illetve nagyon felülértékeli az, aki szerint jár nekik. Az egyenjogúságnak semmiképp sem kedvez, joggal gyanakodhatna hát az, akit elôreengednek - már ha nem tudná, hogy az emberek valójában csak robotként cselekszenek, a társadalom önkényes butaságainak engedelmeskedve. Az ajtón elôreegnedô rítus teljességgel értelmetlen, s ugyanez igaz minden nôi elôjogra (férfi fizet, stb.), amit nem tesz szükségszeruvé a biológiai felépítésük. De nyilván: ha már kialakult, a nôk továbbra is ragaszkodhatnak az ilyen elôjogokhoz, mikor már semmi értelmük nincs (azaz választhatnak olyan fiút aki eszerint viselkedik velük, stb.) - s ezért ezen szokások is fennmaradhatnak, miként az öregek tisztelete. Nincs ebben semmi különös - az evolúció ismeri ezt a fajta viselkedési mintát, mint pozitív visszacsatolást.
|
|
|
|
|
|
kulturált
hannoca - 2001 szeptember. 22. 20:49:09
elnézést, de annyiszor előfordult benne. Szóval, inkább rövid úval. Ez is csak egy egyezményes dolog.
|
|
|
|
|
|
kulturált
Video - 2001 szeptember. 22. 22:42:16
A szotar szerint igazad van, ugyanakkor hosszu u-val is hasznalatos a szo a koznyelvben, az origo.hu peldaul 27 623 ú-s es csak 19 978 u-s valtozatot talalt, ú-val peldaul alapitvany nevet is...
|
|
|
|
|
|
bar nem ez itt a téma,
hannoca - 2001 szeptember. 23. 07:18:09
de ha már. A helyesírás nem köznyelv, hanem egy szabályokkal leírható rendszer. A köznyelv alapvetően beszélt, a helyesírás ennek írott, de már szabályozott formája. A köznyelvben az egyszert ket cc-vel, a boltba szót pedig zöngétlenedett b-vel mondjuk. A hang szóban nem n-et és g-t hanem veláris n-et ejtünk. stb. Az origo helyesírását meg szerintem ne vedd alapul, mert akkor szabjával fogsz harcolni a muszály ellen. :)
|
|
|
|
|
|
ehhez a kulturált vitához
Tamás - 2001 szeptember. 23. 11:10:51
Erről Nádasdy Ádám értekezett néhány héttel ezelőtt a Mancsban: külön kell választani az ún. köz- és irodalmi nyelvet. A nyelvtani és helyesírási szabályok tényleg nem irányítják, hanem követik a nyelv változásait, és a köznyelvben előforduló "hibák" nem tekinthetők igazi eltérésnek. Azt is mondhatjuk, hogy a (helyes)írás csak konvenciók halmaza, és senkit nem akadályozhatunk meg, hogy a kulturált szón oda tegyen ékezetet, ahova akar. Miért mondanám mégis, hogy rosszul írtad? Mert zavaró, ugyanis olvasás közben az ember akaratlanul is konvenciókhoz ragaszkodik: a szavakat nem szótagolva, betűről-betűre olvassa, hanem csak ránéz, és felismeri a szó képét (ugye?), például a pontozatlan héber írást nem is lehetne máshogy értelmezni leírt magánhangzók hiányában. Ha valamelyik szó hibás - vagyis az olvasó nem úgy látja, ahogy megszokta -, megakad az olvasás nyugodt ritmusa, egy pillanatra gondolkodni kell, miről is van szó. Ez pedig rossz. De a kulturált-kultúrált éppenséggel nem zavart túlságosan, igazság szerint észre se vettem. Szóval ez már nem is hiba, csak kicsi hiba, baki, stb.
|
|
|
|
|
|
