|
|
|
|
A szerelemtôl a racionalitásig
Mélyértelmű - Video - 2001. július 9.
Na ebbôl elég! - ahogy Richard Dawkins írta (1) D. H. Lawrence fejtegetésérôl, amely a fügét mint A`dám és Éva tudás-fájának gyümölcsét mutatja be. Mi volt a célja ezzel? - teszi fel a kérdést, s teszem fel én is, mikor a racionalitással szemben a szerelmet hozzák fel ellenpéldaként.
Az ezzel példálózó emberek alapvetôleg félreértettek egy nagyon fontos dolgot: bár az egyén szempontjából a szerelem nem sok racionalitást mutat, a gének érdekeit nézve minden tényezô megmagyarázható, ílymódon a szerelem csupán akkor irracionális, ha eltekintünk attól az apróságtól, amire Darwin jött rá úgy 150 évvel ezelött (és amit evolúciónak hívunk). Minden elismerésem azé, aki felismerte, hogy egy teljesen racionális lény nem tenne olyasmit, amit mi a szerelem nevében oly gyakran véghezviszünk - az azonban, hogy ez bármiféle foltot is ejtene a materializmus (2), a redukcionizmus (3) vagy a racionalizmus oly tiszta felületén, alapvetôen téves gondolat.
Célom, hogy az alábbiakban evolúciós magyarázatot szolgáltassak a szerelem sokak szerint megmagyarázhatatlan jelenségeire. Ismerôseim egy része úgy véli, hogy az ilyesféle magyarázat árt a szerelem szépségének - véleményem szerint a dolgok megismerése nem változtatja meg azok milyenségét (4), csupán okosabb használatukat teszi lehetôvé. Attól, hogy tudom az okát annak, hogy miért érzek valamit, még továbbra is ugyanolyan szép lesz az adott érzés. Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy nekik van igazuk, az ne térjen át a következô fejezetre...
Az emberi evolúció
Az individuális szelekció mellett az ember esetében rendkívül fontos tényezô a csoportok közötti szelekció, amely a kommunikáció kialakulásával vehette kezdetét. (Csányi, 1999. (5)) A csoportba rendezôdés nem csak az élelem és a többi erôforrás hatékonyabb kihasználásában játszott szerepet - ez tette lehetôvé a kultúra kialakulását is, amely aztán agyméretünk rohamos növekedésével járt. A csoportok között zajló szelekció alaposan rányomta bélyegét a humán viselkedésre.
Minél nagyobb egy csoportban az összetartás, annál sikeresebb a csoport a többivel szemben. Nem csak a csoporton belüli agressziót kellett visszaszorítani, a szelekció sok egyéb területen is befolyásolta viselkedésünket. A sikeres közös cselekvés érdekében fontos az egyének szinkronizációja. Az érzelmi szinkronizációt empátia néven ismerjük - gyakori és ösztönös megnyilvánulása például az ásítás ragadóssága. A vezérelt szinkronizációt a hipnózis látja el. A zene, a tánc szerepe az érzelmi és viselkedési szinkronizációban fontos - ezzel egy másik írásom részletesebben is foglalkozik. Szükségszerű, hogy a tagok képesek legyenek szabályokat követni, akár gondolkodás nélkül is - megjelenik a rítusok használata. A csoport érdekét szolgálja ha tagjai vakon elfogadják szabályait, s önmagukat jobbnak gondolva lenéznek, gyűlölnek más csoportokat. Az utóbbiak felelnek a különbözô vallások és rasszista csoportok kialakulásáért. Míg a csoportszelekció elött ösztöneink a génjeink érdekében mozgósítottak, a csoportok kialakulásával az evolúció a csoport érdekeinek ösztönös szem elött tartása felé terelt minket. Az egyén szempontjából az ilyen cselekedetek ugyanúgy irracionálisnak tűnhetnek mint a szerelem - csak akkor érthetjük meg ôket, ha figyelembevesszük az evolúció menetét. (A témáról bôvebben: Csányi, 1999.(5))
|
|
|
|
|
|
